Jax & Dom

#moanmyname challenge

Különleges nap a mai! Ja, nem. És ami azt illeti túl sok sincs már belőle, de ezen részét cseppet sem bánom. Na nem azért, mert olyan rossz napnak néztem volna elébe, végtére is nem robbantottak alám, de mindenki tudja, hogy a péntek fénypontja az este. Vagy ma nem is péntek van? Whatever...
Imádom a külvárosi éjszakai klubbok hangulatát. Másabb, mint egy belvárosi, mert azok egy idő után túl népszerűek lesznek, nagy lesz a tumultus és az ember egyszeriben nem tudja mar eldönteni, hogy most egy szórakozó helyen van vagy csak egy hering a konzervben. A tulajdonos válogatóssá válik és mellette még kapzsibbá, ami az italok hígitásával folytatódik dupla áron, aztán lassan már csak szülizsúrokra lesz alkalmas a hely. De egy külvárosi, amit kevesebben ismernek, ahol tán még mindig akkora tisztaság van nyitáskor, mint mikor először léptek be a bulizni vágyók, na aaaz, merőben más. Itt nincsenek puccos előadók, és a pultos nem dugja csap alá az italod suttyonba. Na jó, azért a jó minőséget itt is meg kell fizetni, de megéri. Viszont a hely hátrányára szóljon, hogy kevésbé ismertsége végett sok rosszarcú fickót látni, akik olykor nem tudják hol a helyük. Igen, fordult már elő vérrel végződő csata, de szerény személyem még nem volt szemtanúja halálesetnek. Mármint, ami konkrétan a szemeim előtt történt volna. De a zene pörgős, a táncoló tömeg szinte egyszerre ugrál, tolakodás meg nincs, max néha egy-egy botlás az italokkal. A vörös neon fények olykor kivilágítják a retinám és időközben valaki meglovasította a chipses tálat előlem, de se baj, a műsor jó, az ital ellazít és ma csak azért is élvezni fogom a péntek estét, ha kedd van is!
Ez az este persze nem merül ki az ülésben és a néhai riszában a táncos jó nép közt. A buli a pörgésről szól, arról, hogy jól kell szórakozni, már pedig ahhoz nekem kihívásokra van szükségem. Újdonságra, amit kipróbálhatok, ízlelgethetek és kedvem szerint tehetek vele.
Nézegettem ugyan a felhozatalt, de eddig egyik nemben sem láttam fantáziát, az italom meg fogytán, szóval kezd elég kétségbeejtő lenni a helyzet. Azzal meg nem elégítem ki szükségleteim, ha csak lecsapok valakit valaki kezéről. Olyasvalakire van szükségem, aki nem csak a dekoltázsával meg a rikító pink hajával tűnik ki a tömegből, hanem a kisugárzásával, amivel, ha betér hozzánk, még a háttal állók is elállnak az útjából. De persze nem kell, hogy körbeállják a gorillák apuci szemefényét, sőt inkább merjen harapni. Szemeim folyton járnak az emberek közt, miközben olykor elsandítok a bejárat felé is, de egyelőre csak egy túlzottan piás párt látok egymáson hátul a sarokban.
Vajon merre lehetsz?

dom x jax

When darkness is all you see, This is our Sweet Blasphemy

Nincs sokszor olyan este, mikor előnyben részesítem a szórakozóhelyen való bulizást az otthonival szemben. Jócskán akadnak olyan dolgok, amik nagymértékben függnek a kedvemtől, de ez még oda sem sorolható. Leginkább így van ezzel a társaságom nagy része is, az a szektor ma azonban valamiért kidőlt a sorból, így kénytelen vagyok azokkal beérni, akik szívesen járnak el, ha nem akarok egyedül maradni egy péntek este. Szerencsére még ők is vannak annyira különcek, hogy nem a belvárosi, kattogós minimált nyomató klubok egyikét szemelik ki maguknak, ahol az elit népszerű ivadékai isszák magukat hányásig, hanem inkább az aljanép teszi ugyanezt. Ezekben a tumultus sem számottevő, ha ahhoz van kedvem, még akár levegőt is tudok kapni. A legnagyobb hátránya, hogy az otthon található értékesebb piákat ide egyáltalán nincs humorom elpocsékolni, na meg a kidobók sem engednének be egy üveg vodkával a kezemben, akármennyire is vagyunk jóban, így kénytelen vagyok a hely túlárazott, felvizezett választékból lerészegedni. Az persze hab a tortán, ha elérek egy olyan szintet, amikor nagyon szívesen hívok meg ismeretlen, szimpatikus arcokat egy-egy körre, ilyenkor általában a heti bevételemet simán elszórom. A mai úticélunkra ez csak félig-meddig igaz, mivel a banda ezen részének mintegy törzshelyeként szolgál, én pedig a visszatérésem óta nem jártam itt, talán megszánnak néhányan pár itallal.
- Csakhogy visszatértél közénk, szépfiú! Most, hogy hozzászoktál a seggekhez a javiban, kezdjünk el félni, vagy visszatérsz a sunákhoz? - cukkol a kidobó srác röhögve egy alapos kézfogás után, akinek ha nagyon akarnám, sem tudnám felidézni a nevét. Rengetegen sütnek el ehhez hasonló poénokat, akikkel először találkozom a szabadulásom óta, én meg mindig engedelmesen röhögök velük együtt. Ha csak a felét tudnátok...
Belépve az elém táruló kép csaknem tökéletesen megegyezik az előítéleteimmel, megspékelve még azzal a ténnyel, hogy első felmérésre a társaság felét ismerem valahonnan. A másik fele meglehetősen furcsán méreget, miközben a bandát egy időre magára hagyva a bárpult felé indulok valami innivalóért, de ezt általában betudom annak, hogy nem olyan sok százkilencven centis, kivarrt, az emós korszakból hátramaradt újrahasznosított hulladékot láttak életükben. Ez azt is megmagyarázná, hogy miért állnak félre készségesen.
- Cső gyíkarc, a szokásosat légyszí - elégedetten nyugtázom, hogy a pultos még mindig ugyanaz a tökkelütött gürizik, aki egy évvel ezelőtt, így nem kell újra elmagyaráznom, hogyan iszom a vodka és energiaital kombót. A lehető leglazább formámban felkönyökölök a pultra, a mozdulat közben félrelököm valaki félig megivott piáját. - Bocs. Ha eleget ittam, lehet meghívlak egy másikra - nézek a srácra, majd pimaszul, nem törődve a tekintetem kontrollálásával mérem végig. Hadd lássa csak, hogy egészen felkeltette az érdeklődésem.  

Jax & Dom

#moanmyname challenge

Az aperitif után, már kicsit nyugodtabban konstatáltam, hogy akár még találhatok is itt valakit, kedvemrevalót, étvágygerjesztőt, anélkül, hogy felkéne adnom és odébb állnom. Nem, ennyire azért nem vagyok rászorulva senki társaságára. Persze attól még megválogatom kire éri meg az időmet pazarolni. Ültemben, háttal a pultnak támasztva alkarjaim, figyeltem a táncos tömeget, a kilöttyenő italokat, a zenébe feledkező, alkoholtól kipirult arcokat. Meg is jelent egy félmosoly az arcomon és, hogy ne adjon alább ez a melengető érzés a maga lassított jeleneteivel és villanásaival, gyorsan lehúztam a következő adagot. Mojitót akartam rendelni, mert szeretem a savanyú és édes kombót, de volt valami - számomra - kimondhatatlan nevű rumféleség, szóval mostmár elmondhatom, hogy azt is kipróbáltam, mégha ez holnapra feledésbe is merül az ízével és nevével együtt. Utána viszont ténylegesn kikértem a lime-os italt és közben oldalra biccentve fejem, mosolyogva nyugtáztam milyen jó volna becsatlakozni a tömegbe és hozzásimulni erről is arról is valakikhez, akik speciel nem élnek a lehetőséggel, hogy kikapják a tárcád a zsebedből. Viselek is azóta láncot, bár legutóbb nem a készpénzemet húzták ki a farzsebemből, hanem a Tamagotchimat , amiről azt hittem elhagytam. Volt is nagy meglepetés, mert a csaj nem tudta mit kezdjen a helyzettel, én meg sajnálkozhattam, mert szegény Ollie, ha nem a saját ürülékébe fulladt bele, akkor éhenhalt. De ő jó példája annak, miért nincs háziállatom. Egy szó, mint száz, ha nem éreztem volna, hogy az előző kettő párosa már most megmutatta erejét, simán betuszkoltam volna magam itt az oldalsó lányokhoz. Na nem azért nem tettem, mert annyira berúgtam volna, hát hol van az még , de a figyelmem már most kihagy olykor és ilyenkor még elterelhető vagyok. Már pedig most cigi van a farzsebembe, azt pedig nem adom.
Ám mikor végre sort kerít rám is a munkájában úszó pultos srác, és leteszi elém a menta levelekben úszó, fekete szívó szálas szomjoltót, felkapom és kortyolok belőle egy nagyot. Igen, említettem, hogy van benne szívószál, de én szeretem habzsolni az élvezeteket, na. A jeges ital pedig egyből ráébresztett egy-két dologra. Elsősorban arra, hogy ideje testileg is belevetni magunk az őrületbe, másodsorban pedig, hogy még mindig a mojito koktél az én igazi megmentőm. Le is teszem a pultra, rá igazítva szememfényét az alátétre, hogy kényelembe tudhassa magát, majd kifordulva ismét a bár székkel már kelnék fel, hogy megmutassam, hogy táncol egy igazi férfi, mikor nagy röcsögésre lettem figyelmes a bejárat irányából. Más esetben nem tűnt volna fel, de ez a hely nem a tömeg nyomor mintapéldája, így még a helyemről kiszúrtam a belépő kis csipet csapatot. És nem csak én, mert érthetetlen módon jóval többen odakapták tekintetük. Pff, ugyan már... egy rakás tetkó és egy kis hajzselé az egész, ez nem olyan nagy dolog. Mindig is létezett... Színpadias szemforgatásom közepette, vigyorogva fordítottam vissza tekintetem a pult felé fordultamba, és ahogy ezt megtettem, tűnt fel, hogy a szomszédom előtt pihizik üresen a chipses tál. Nem mintha én fizettem volna érte, hiszen én is úgy csórtam valakitől, de elcsórni valaki, elcsórt kajáját az már mindennek a teteje. Már majdnem megbökdöstem a mellettem ülőt, mikor szemem sarkából láttam, ahogy a félig teli citromos itókám egy betévedt könyöknek köszönhetően feladta álló helyzetét és inkább felborult, ezzel a pultnak ajándékozva tartalmát. Mindez persze a rumos cuccnak köszönhetően lassú filmszerűségképp játszódott le előttem, ahol a drámai hatás kedvéért - s mert béna voltam - későn nyúltam érte. Rip Mojito.
Ajkaim sarka is lekonyult egy röpke pillanatra, de filmbeillő gyászoló pofikával, majd a részegen legádázabb tekintetemmel az ital gyilkos felé néztem. És hogy csillapítsam lelki fájdalmaim általa, míg járt a szája, nemes egyszerűséggel elvettem az elé tett vagy már kezében lévő rendelményét és meghúztam. A korty előtti pillanatban, magabiztosságom mögött azért eszembe jutott, hogy mennyire kellemetlen volna, ha whiskyt rendelt volna ki, mert azt biztosan és szégyenletesen visszaprüszköltem volna a pohárba, ugyanis eme fajta ital nem tartozik a kedvenceim közé. Persze a nagy korty közbe - ami majdnem, hogy kiengesztelt az elesett katonáért - azért végig rajta tartottam a szemem, így nem kerülte el figyelmem, hogy nem a piája az, ami jelenleg lefoglalja. Ebből kiindulva pedig úgy éreztem ő lesz az a társaság, amire ma szükségem van, így kezdtem, amivel szoktam. A cica bajszának huzogatásával.
 - Nem túl megnyerő ízlésed van hallod-e! Ezzel itt nem engeszteltél ki. - csúsztattam vissza a poharat felvonva egyik szemöldököm megjátszva az italra irányuló unszimpátiám. Pedig csak hülyülök ám, hát ki ne szeretné az energiabombát vagy vodkát, hát még keverve? Bár a Mojito messze a legjobb ital mind közül. - Biztos a kis csapatod is azért vonult el tőled. Nem vállalják a felelőséget, mi? Elmúltál már egyáltalán 18?

dom x jax

When darkness is all you see, This is our Sweet Blasphemy

Páran az újbóli első találkozásunkkor a seggbekúrós poénok elsütése után megkérdezték, hiányoztak-e a bulik, a jó piák, egy joint... egy rohadt sziklafal lennék, ha nem hiányzott volna egy év alatt minden, ami előtte rendszeres volt. És hiába szeretnék minden akaraterőmmel egy ilyen sziklafal lenni, nem vagyok - csak egy bizonyos idő elteltével bármihez hozzá lehet szokni. Az első egy hónapban bármit megadtam volna egy jó üveg sörért, egy pohár vodkáért, egy jointért, azért, hogy olyan cigit szívjak, amilyet én szeretnék, akkor, amikor én szeretném, aztán lassan, lépcsőfokonként muszáj volt lejjebb adnom. Rájöttem, hogy egy jó darabig még nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ezért nem is igyekeztem görcsösen bulizni, inni, bootycallokra válaszolgatni, amint lett egy kis üres időm a fontos dolgok elintézte után. Egyszerűen elszoktam tőle, miután a mindennapokat bent a fejemből kifele való bámulás jelentette, meg unalmasan depresszív dalszövegek firkálgatása. Azért azt viszont nem mondanám, hogy most egy cseppet sem esik jól visszatérni a saját mókuskerekembe, akármilyen ótvar is ez a hely, vagy akármennyire nem a legmegszokottabb bandámmal vagyok.
Szórakozott mosollyal az arcomon figyelem, ahogy a srác, akinek az imént fellöktem a piáját, nemes egyszerűséggel elveszi az enyémet és beleiszik. A lelki szemeim előtt megjelenik egy mérleg, melynek egyik felén egy irgalmatlanul kicsapott balhé áll, a másikon pedig az, hogy maradjak nyugodtan a seggemen, vegyem magamnak másikat. Nem tudom, hogy a srác kisugárzása, a hely varázsa, vagy a hangulatom teszi, de a mérleg inkább az utóbbi felé billen, így intek is a pultos srácnak, hogy kutyuljon nekem még egyet.
- Az is lehet, hogy a te ízlésed a gond, cicavirág. Na meg, erősen kihangsúlyozom, nem is neked szántam - nevetek egyet végül. Próbaidőn vagyok, basszus, az átlagosnál is sokkal jobban kellene figyelnem a vérmérsékletem szinten tartására. Másfelől, most mi a szart aggodalmaskodjak egy pohár olcsó, felvizezett ital miatt? Egyáltalán nem a világvége.
- Attól még, hogy velük jöttem, nem kell egész este a seggükben lógnom, nem? Persze, nyilván elmúltam 18. Te? - méregetem gyanús tekintettel. Gondolom bőven, de ha engem kevesebbnek néz, akkor ő meg sem szólalhat a babaarcával. Egyébként sem szoktam firtatni feltétlenül, ki mennyi idős, és hogy miért nem néz ki annyinak, amennyi valójában. Állítólag alapjában véve nekem is baromira babaarcom van, viszont a durva, fekete cuccok, a sok tetoválás és a 193 centim is jócskán megdobják felfelé ezt a tényt. Ez még akkor is előny, ha soha nem volt szükséges idősebbnek kinéznem a koromnál, anélkül is elboldogultam bárhol.
- És egész éjjel az én piámat szeretnéd iszogatni, vagy kérsz magadnak valamit, amit mondjuk szeretsz is? Meghívlak, egye fene - ennyi a minimum, ha már sikerült kiöntenem az előző adagját. Ma este nem leszek segg, azt hiszem. Ki tudja, talán kiderül, hogy egyébként jó fej, és nem kell a kamubarátaimra hagyatkoznom, ha megunom a pultnál való ücsörgést. 

Jax & Dom

#moanmyname challenge

Amikor a macska az egérlyukba dugja pamacsos mancsát, még nem tudja mi vár rá. Lehet egy-két jó falat, egy kis egérke, de akár patkány, sőt még egér csapda is várhat rá. Éppen ezért nem árt óvatosnak lenni, mert manapság a külső sem tükrözi a jellemet. Én most mégis élveztem, hogy a mi kis agyon tetovált, harci kutya tekintetű szomszédságomban ülő határait feszegethettem. Persze nem ok nélkül, mert aki ugye az italomnak esik, az engem bosszant. Ez esetben bosszantásról már szó sincs, de ez csak is a jóságosságomnak köszönhető. Egyelőre...
Ami feltűnt, hogy nem csupán küllemre tűnk harcias típusnak, de szerintem nem véletlenül járkál egy ilyen "elveszett fiúkból" álló csapattal. A kérdés az, akkor miért fogja vissza magát? Kétlem, hogy a félelem volna az oka, és bár tudom, hogy imádni való vagyok, szerintem nem is ez lesz a megfejtés. Valahogy mégis különös, hogy csipkelődő finom piszkálódásaimra nem támadással, hanem hárítással felel. Hahó, mégis mi van veled? Azért azt meg kell hagyni, nevetése édi, e végett pedig nem tudom megállni, hogy ne kússzon egy huncut mosoly az arcomra. Visszaakartam adni neki az italát, de nem tudtam még rávenni magam, mert kíváncsi voltam ezzel feszegethetem e a határait.
- Ó, jaj, pedig biztos voltam benne. Általában úgy szokás, hogyha felborítod valaki italát, kedveskedsz neki egy másikkal. De örülök, hogy nem a saját ízléseddel próbálsz levenni a lábamról, mert ezzel bizony most nagyon mellé fogtál volna... - húztam fél mosolyra ajkaim, miközben még mindig kisajátítva italát, teljesen felé fordultam ültemben.
Oké, mikor már másodjára próbáltam szurkálódni, ő pedig újfent elkerüli a szikrákat, kezd egy csöppet bűntudatom lenni. Nyilvánvalóvá teszi, hogy ő nem akar balhét. Én sem, csak játszani akartam, "barátkozni", de van bennem annyi empátia, hogy ezután én is visszább vegyem a dolgokat. Elképesztően zavarba ejtő, mikor ilyesmire kerül a sor, és ez általában csak lányoknál szokott előfordulni, de tudok én alkalmazkodni. Vissza is veszek az arcomból, és kérdésére már poénok és egy újabb pimasz megjegyzés nélkül bólogatok. Az is megfordul a fejemben, hogy talán csak rossz napja van. De nem olyan, jaj, kicseszett velem a főnök, hanem mondjuk szakított a valakijével vagy meghalt valakije. Ilyenkor én sem volnék vevő a poénra, bár az olyan húzásokra, mint, amiket most én műveltem, biztos pofonnal válaszolnék. Ajánlatára azonban egyből felcsillannak a szemeim.
- Na ez a beszééd! - tolom vissza elé az italát és kikérek még egy mojitót. - Hogy te milyen nagylelkű csávó vagy, hallod-e. - tettem hozzá elismerően mosolyogva, bár minden gúny nélkül. - Pedig motoroscsávóknak nem szokásuk a kedvesség... - bólogatok hozzá, miközben néha nézek a pult felé, hogy készül-e már az italom, vagy direkt nekem lesz az utolsó. Hát mindegy, addig eldumálgatunk. Ahogy pedig visszanézek rá, pont szemet szúr az a mókás tetkó a nyakán. El is nevetem magam, mert egy dolog, hogy Batsy fiút ábrázolja, na de hogyan... he-he!
- Ejj, ebből a tetkóból nem tudom eldönteni, hogy most favolod a DC-t, vagy így akarod kifigurázni Batmant? - vigyorogtam, s lám, közben meg is érkezik a lime-os csoda, amit egyből közelebb is húzok, s tanulva az előzőkből, most szabad kezemmel bevédem a másik oldalról, az asztalon könyökölve, míg másikkal a szívószál segítségével kihalásztam a menta leveleket, hogy megehessem őket.