Carla & Xinie

- Soha sem gondoltam volna, hogy egy kedd estét is annyira fogok élvezni, mintha csak egy hétvégi éjszakáról lenne szó.
Pár hónapja még valószínűleg el sem tudtam volna magamról képzelni, hogy egy hétköznap esti kikapcsolódás ennyire jól fog majd esni. De változnak az idők, vele változom én is... És szerencsére Carlát sem kellett győzködnöm, hogy tartson velem: mostanában ő is egy kicsit elengedte magát ezen a téren.
- Csak ne lenne holnap iskola... Mit meg nem adnék most egy rendkívüli szünetért. Gonosz dolog lenne azt kívánni, hogy tűz üssön ki mondjuk a menzán? - kérdezem a harmadik kör feles után. Valószínűleg a holnapi reggel nem lesz egyszerű egyikőnk számára sem. De őszintén: kit érdekel, ha akadt jobb elfoglaltságunk is, mint a történelem könyvet bújni?
- Azért az a pultos fiú nem lett volna rossz zsákmány. Tuti, hogy tetszettél neki, le sem vette rólad a szemét. - somolygok az asztalunktól a pult felé tekintve. Tudom, hogy Carla most nem nagyon vágyik kapcsolatra, de egy kis játékba még senki sem halt bele. - Esetleg később áthívhatnánk a szórakozóhelyre, ahová az alapozás után megyünk, nem?
Úgyis hosszú még az éjszaka.

xinie + carla

- Átléptél a sötét oldalra, Xin? - kitör belőlem a nevetés, mielőtt folytatni tudnám - Mennyire imádnál egy egész hetet? Napközben csak chill, az éjszakát pedig végignyomnánk. Egyszerűen imádnám - tényleg, imádnám. Már hogy a viharba ne tenném? Ha tehetném ,még meg is tenném. Talán még személyiséget is kreálnék, talán minden második pasinak húznám az agyát, hogy aztán az este végén a lányokkal menjek haza, mintha az egész meg sem történt volna. A képzeletük játszott velük. Csakhogy úgy érzem, ezen az úton már nem csak én lépkedek. A szőke szépség mellettem ugyanúgy menekül a valóság elől, de ki hibáztatná? Én ugyan nem, és nem is leszek az, aki a lelke becézgetésével fogja őt fárasztani - inkább rendelek neki újabb, és újabb köröket.
- Kevésbé gonosz, mintsem életszerű. Fene se tudja mit kotyvasztanak ott, szerintem robbanás veszélyes - és akkor a hajszálról, ami múlt héten a tészta salátámban volt. Személyes merényletként tekintek rá.
- Aha, csak akkor nézett más felé, mikor leejtetted a kulcsodat. Szerintem sokkal inkább együtt kellenénk neki cica - az említett felé pillantok, és azt hiszem egy pillanatra még a tekintetünk is összeakad - Határozottan horogra akadna, de tényleg lecsapsz az elsőre? Hát semmit nem tanítottam még neked? - kuncogok, és kisimítok egy tincset az arcából.
- Gyönyörű vagy. Jobbat is találsz, mint Ő. Hidd el. Például - a terem egy sarka felé biccentek - a magas szöszi. A zöld szemű. Szerintem már a nyála is kifolyt.

Carla & Xinie

- Hát, ha azt hosszú éjszakákban és végtelen mennyiségű alkoholban mérik... Akkor igen gyanús. A kábítószerről nem is beszélve, bár ott még nem tartunk.
- Nagyon adnám! - lelkesülök fel egyetlen másodperc alatt Carla szavaira. - És, ha én pedig azt mondanám, hogy az az 1 hét szerintem megvalósítható lenne? Ismerek ugyanis egy srácot, aki eléggé otthon van az orvosi igazolások gyártásában. Na jó, igazából csak hallottam róla, személyesen nem ismerem, de vannak közeli... ismerőseink. Anyám mostohafia legalábbis.
- És minimum életveszélyes. Az a saláta a múltkor... - hemzsegett a bogaraktól, tényleg. Hát, hogy tartsa meg az ember az alakját, ha még a konyhás néni se sokat segít rajta?
Carlának igaza van: a fiú úgy néz ránk a pult mögül, mintha most dobtuk volna le a melltartónkat előtte. Kicsit valóban nevetséges, hogy csak csettintenünk kellene egyet és máris a lábaink előtt heverne. Vagy inkább az ágyunkban.
- Nem-neeem, dehogyis. Mégcsak az este elején járunk, tényleg nem érdemes máris a végén gondolkoznunk. - Hát, kicsit a táncpartneremre emlékeztet. Furcsa lenne őt látni magam előtt, miközben... - rázom meg a fejem. - Pláne, hogy meleg. Arról meg ne is beszéljünk, hogy sokkal inkább örülnék annak, ha egy ismerős szempárral találkoznék a teremben... Persze ezt a gondolatot gyorsan el is hessegetem a fejemből. - Kell nekünk egyáltalán ma estére bárki más, mint ez a kedves pohár? - emelem fel az üveget és egy hajtásra kiiszom. - Bár megtöltve mégiscsak jobban nézne ki. Még egy kör? Én állom.

xinie + carla

Nem tehetek róla. A lelkesedése miatt, vagy a szavak mögött meghúzódó furcsa igazság miatt, de felnevetek. Igazán jóízűen, mint akinek cseppnyi gond sem nyomja a vállát. Csak nevet, mint a reggeli harmatban fürdő hangyák. Legalábbis ilyennek képzelem a gondtalan nevetésüket.
- Ha továbbra is ilyen lelkes maradsz, én szedlek fel. Dilis - az italomba kortyolok, és abban a percben bánom meg, hogy nem ragaszkodtam a szokásos kombóim egyikéhez. Túlságosan ananász íze van - felfordítja a gyomrom.
- Hé, a pénzzel együtt előjött a sötét oldalad? Tudod, másnaposan nem jó ötlet pörögni, a beled is ki fogod hányni a próbákon - mit  is mondtam arról, hogy nem fogom ápolni a lelkét? Azt tartom. De ha Taylor nincs jelen, néha kiszabadul belőlem a csibéit védő tyúkanyó. Ha velünk lenne ezt a szerepet inkább rá hárítanám ameddig csak bírja, mert én... Én pocsék vagyok benne.
- Azzal a salátával, szerintem meg akartak ölni valakit. Talán engem, amiért beszóltam a sült csirke miatt...
Hárít. Fél? Kétlem. Vagy talán mégis. Bár mi a fenétől félne? Ketten jöttünk, ketten is megyünk. Már csak az kellene, hogy csak én tudjak személyleírást adni arról, akivel utoljára láttam. Mit mondanék? A tequila mámorban egész helyesnek tűnt, és folyton a szája szélét rágta, mint egy kibaszott mókus? Jesszus, talán még a pólója színét sem tudnám megmondani.
- Éppenséggel nem kell senki. De kíváncsi vagyok, mi is a zsánered. Ajánlani sem tudok senkit, szóval.. csiripelj. Mi kell neked? Mert valami kell, azt látom - a következő körre csak bólintok, szóra sem érdemes, és már rendelem is. Csak ezúttal végre tequilát, ehelyett a lötty helyett.
- Nem akarlak elkeseríteni Xinie drágám, de az egész estét neked kell állnod - itt ismét felnevetek, és magamba döntöm a következő pohárkát, mielőtt folytatom - le vagyok égve. Talán tényleg keresnem kellene végre valami munkát.

Carla & Xinie

- Vigyázz, még a végén számonkérlek, ha mégis egy tuskóra bízol - nevetek vele együtt. Kimondottan jó érzés végre egy kicsit felszabadultnak lenni; a sok táncpróba, az iskola, anyám ilyen-olyan hülyeségeivel karöltve, teljesen kimerítenek. A lányokkal töltött idő viszont mindenért kárpótol, ahogyan a ma este is.
- Ó, tényleg. El is felejtettem, hogy majdnem mindennap a táncteremben a helyem... - grimaszolok fájdalmasan. - Látod, egyszerűen elveszed az eszem. De az is lehet, hogy saját magam vesztem el, amikor a megszokott útvonal helyett máshogy közlekedem az életemben.
Felvonom a szemöldökeimet. - Na, most a férfiakról vagy az alkoholról is beszélünk? Úgy látszik a sokadik kör kezdi meghozni a hatását, ennek ellenére jól érzem magam és nem vagyok a tequila ellen. - Ne aggódj, majd ez a rendkívül barátságos kártya segít majd túlélni ezt a traumát - veszem elő az apámtól nemrégiben bezsebelt új bankkártyámat és a pultos felé nyújtom.
- Visszatérve a zsáneremre: a barnákat egészen csípem. És igazából az sem nagy baj, ha nem akar az első este lefektetni - erőteljes pillantást vetek a pénztárgépnél álló fiúra, az előbbi beszélgetésünk következményeként.
- Lehet, hogy az ilyen kaliberű fiúkat valószínűleg nem egy bárpult mellől kellene keresnetek a nem is tudom hányadik kör piátok után, lányok... - szúr vissza a srác.

xinie + carla

- Hát persze, hárítsd a felelősséget. Végső soron te mennél el egy tuskóval - kiöltöm rá a nyelvem, miközben végigsimítok a tincseimen, ahogy a termet pásztázom végig. Ezek a helyek mindig is emlékeztettek egy cseppet a.. piacokra. Igen, valamiért ahhoz tudnám hasonlítani.
- Amikor bulizni jövünk, te is úgy érzed, mintha húspiacon lennél? Csak épp itt a hús akar húst venni, akármennyire is morbid az egész - összefutnak a homlokomon az értetlenség aprócska ráncai, de inkább csak iszom a poharamból - addig sem hagyják el a számat értelmetlen vagdalózások.
- Én veszem el? Hát mégis ki hívott ma fel engem, hogy úúgy elmenne iszogatni, és táncolni egyet. Te voltál csajszi - az egyszerűség kedvéért még felé is bökök. Kicsit sem vádlón, inkább játékosan.
- A férfiakról... és az alkoholról - a mondandómat erősítve egy bólintásra is telik, azon pedig már csak mosolyognom kell, ahogy előkapja a kis kártyát, ami valószínűleg életeket megváltoztató összeget tartalmaz. Xinie és a pénz. Amint össze kerültek megjelent a homokszem a gépezetben, és előbukkant ez a lány. Aki hétköznap rángat el inni, és aki ki tudja hogy akarja befejezni ezt az estét. A válaszára azonban nem várt helyről érkeznek szavak, és máris érzem, hogy felmegy bennem a pumpa. Farkuk van, és azt hiszik, bármibe beleszólhatnak!
- Bocs, nem tudom mikor szóltunk hozzád. Talán bánt, hogy a büdös életben nem kapnád őt meg? - barom, idióta, faszkalap. Szívem szerint minden egyes szót a fejéhez vágnék, de inkább maradok csendben. A legkevésbé ez a botrány hiányzik nekünk ma este. Inkább Xinie felé fordítom minden csepp figyelmem.
- Akkor várod a herceget, fehér lovon?

Carla & Xinie

- Attól még te lennél az egyetlen, aki megállíthatnál - reagálok a nyelvöltésére, nevetve. - A kezedben lenne az életem, drága. És rajta meg a lányokon kívül talán senki másban nem is bíznék meg ezzel kapcsolatban.
A kérdésére én is körbenézek a teremben. - Van benne igazság. Azok ketten talán már kilóra meg is vennének minket. - biccentek a fejemmel két negyvenes férfi felé, akik az apáink lehetnének. Még belegondolni is szörnyű, hogy mi rejtőzhet azok mögött a perverz mosolyok mögött...
- Rendben, vállalom: én voltam a mai estében a saras, de azért nem nagyon kellett könyörögnöm neked érte. A lányok közül Carla volt az egyetlen, akire egy hétköznap este is számíthattam ezen a téren és, akit nem érdekelt, hogy másnap reggel még iskola van, ezért pedig nem lehetek elég hálás neki. Ha ő nincs, most valószínűleg otthon ülnék az ágyamon és egy újabb táncról szóló dokumentumfilmet néznék, hogy lelkileg tovább szenvedtessem magam...
Carla pedig felhúzza magát a pultos szavain. Nem mintha engem ne idegesítene fel, amit az az idióta mond, ráadásul a barátnőmnek teljesen igaza van: senki sem kérdezte a véleményét. - Nyugalom, Carla, valószínűleg ráférne már egy kis másféle éjszakázás is, ha érted, mire célzok. A srác meg csak morog egyet az orra alatt és egy cseppet sem kedves tekintettel odébb áll.
- Hát, azt a mai világban várhatom, nem? Majd talán harminc év múlva meg is érkezik - vonom meg a vállaimat sóhajtva. - Amúgy is, az már biztos, hogy nagy tehetségünk van kifogni minden idiótát, aki csak ezt a várost megközelíti. Carlának sem éppen fényes a kapcsolatrendszere, ahogyan az enyém sem, bár én legalább még nem voltam igazán szerelmes, hogy össze tudják törni a szívemet.

xinie + carla

- Na és pont ezért kezded, és fejezed be velem az estét. El tudod képzelni mit össze hablatyolnék a zsaruknak? Elhagytam az újgazdag lányt. Talán még azt gondolnánk én voltam, mert annyit tudnék elmondani a fickóról, hogy jó volt a segge, vagy sem - azt hiszem még hadonásztam is a kezeimmel, a nyelvem pedig olyan gyorsan pörgött, hogy nem értem, hogyan tudtam minden szót helyesen kiejteni, és érthető maradni. Azt hiszem talán túltárgyaltam a témát. Lehet rá egy cseppnyi esély, de a legkevésbé sem kezdek el rajta izgulni.
- Téged mindenképpen darabra adnálak, kgban nem biztos hogy annyira megérné - mert kicseszettül vékony. Komolyan, szerintem egyetlen emlékem sincs róla, amelyikben akár csak egyetlen, plusznak nevezhető kg díszítette volna a testét. Bár azt hiszem, beleroskadnék menten az életvitelébe, úgyhogy valamiért nem is igazán csodálkozom ezen. Ezért is találják be a barmok; mármint azon aprócska tényért, hogy gyönyörű. Már már nevezném inkább tökéletesnek néhány elveszett pillanatban. Főként, mikor kivetkőzve magából koktélokat szürcsölget teljesen leizzadva a tánctól. Ha pasi lennék, remek ízlésemről adna tanúbizonyságot hogy vele látnak.
- Értem én. De ne itt töltse ki a szexuális frusztrációt, vagy megismertetem a paprika dpay által okozott gyönyörökkel - mert bár azt vallom, hogy kicsi a bors, de erős... Egyszerűbb fújni, és futni akár a cirmosok.
- Mindegyikük egy lovag, amíg akarnak valamit. De, igazából azt hiszem egyikük sem igazi mesebeli. A valódiakra hasonlítanak. Tivornyázó férgek - vállat vonok, a poharat forgatom, hallgatom egy percig ahogy mibden mozdulatnál hangosabb.
- Szerintem van rajtunk egy tábla, barmok ide felirattal. Vagy elátkoztak a bölcsőnkben. A jó ég tudja, de ha ez a különleges képességünk, akkor az azért elég szar - rosszallóan csóválom meg a fejemet, mielőtt ismét megszólalok - Bár igazából a szerelmet is csupán túlértékelik. Szimpla kémiai reakció, ami meghülyít minket, mert kultuszt csináltunk belőle.. - nem mintha valaha igazából éreztem volna. Sokszor hittem. Talán túl sokszor. De végül sosem igazi.

Carla & Xinie

- Na, lassan elérem azt a szintet, hogy nem igazán tudlak már követni - mármint a szavait, persze. Bármennyire is próbálkozom, az alkohol nagy úr. - De maradjunk annyiban, hogy nem szándékozom senkivel sem lelépni az este végén.
- Azt mondod? Pedig azért lenne még itt - teszem a hasamra a kezem - mit leadni. Ó, igen. A diéta már a gyermekkoromtól kezdve az életem része, szeretem vagy sem: a balett miatt kénytelen vagyok megbékélni vele. Mondjuk, abba jobb, ha bele sem gondolok, hogy az alkoholban is legalább annyi kalória van, mint egy dupla sajtos hamburgerben, ha nem több. Mindegy, ezen ráérek majd otthon a fürdőszobámban gondolkozni...
A spray említésére inkább egy kicsit arrébb húzom Carlát a pulttól a biztonság kedvéért. - Vigyázz, ha meghalja, még a végén kapunk valami kevésbé jó dolgot is a poharunkba.
Viszont, amit a férfiakról mond, na, azzal teljesen egyet tudok érteni. Mindketten, sőt, mind a négyen, ha Taylort és Linzt is beleszámoljuk, csak azokat a személyeket fogjuk ki, akik kicsit sem hiányoznak az életünkből. - Akkor lehet nem ártana keresnünk valakit, aki segít rajtunk és leszedi rólunk ezt az átkot, nem gondolod? Vaaagy tarthatunk akár a lányokkal egy ördögűző szeánszot is, hátha valamelyik exbarátunk zaklat minket az előző életünkből.
- A szerelem kérdéséhez viszont nem tudok mit hozzáfűzni még - csendesedek el és félénken Carlára mosolygok. Gáz vagy sem, de eddig még soha sem éreztem azt, hogy komolyabb érzéseket táplálnék egy fiú iránt, ami nálunk, lányoknál, kicsit szokatlan azért. Ugyanis előszeretettel esünk bele az első emberi lénybe, aki eltűnik velünk az éjszaka folyamán.

xinie + carla

Pontosan úgy nézek rá. Olyan értetlenül. A szemöldököm ívesen emelkedik, és a nyelvemre kell harapnom, hogy ne a fejét harapjam le rögtön. Van abban valami, hogy az ember a saját szemében sosem tökéletes, és ezt a szálkát bárkiben meglátjuk, még ha a gerendával magunkban nem is vagyunk hajlandóak foglalkozni.
- Szerintem, ide - mutatok a fejecskéjére - kellene visszanöveszteni az elvesztett agysejteket, mert itt - most pedig a hasára bökök, az ujjam a bőrébe nyomódik - itt minden tökéletes - az este vége azt hiszem valami csodás lenne, ha elkezdenénk az "igyál egyet, mikor azt mondod a másiknak, hogy tökéletes" játékot.
- Úgysem hiszem, hogy sokáig maradunk itt. Ha nem lenne olcsó pia, és jó a hely, kifelé menet hozzá vágnám a magassarkúmat - azok a rejtett indulatok, nem igaz? Amikor kitörnek, és esőerdőket tarolnak le. Vagy legalábbis valami hasonlót tesznek, mint a cipődobálás - bár ezekkel a modern sarkakkal mondhatom életveszélyes sportnak. Érzem, hogy arrébb húzódik a testem, és kuncognom kell a feltételezésen, hogy valóban sikerült megijesztenem Xint a paprika spray említésével. Vagy talán már csak hab volt a tortán - Oh, kereshetnénk egy jóst! Igen, menjünk jósoltatni, az átok levételt te fizeted, a taxit állom - felnevetek, és már a telefonom képernyőjén kopognak a körmeim, ahogy serényen kutakodok a közelben fellelhető jósok után. A legszimpatikusabb hirdetést megnyitva Xin felé fordítom a telefont, hogy ő is szemügyre vehesse - Talán még a jövendőbeli lovagodról is tudna mit mesélni. Vagy csak szimplán megkérdezhetjük tőle, miért akkora farok az összes pasi körülöttünk. Vagy, hogy milyen partit rendezzünk legközelebb - vállat vonok.
- Azt hiszem nem maradunk le sok mindenről. A hasonló érzés sem valami király, inkább fullasztó a gondolattal együtt, hogy a fél karod elveszítése nem fáj annyira, mintha ő megbánt. Nézz csak rá olykor Taylorra - a kedves kis virágszálra, aki valószínűleg minden nap meghal egy kicsit. Hát ez kellene nekünk, Xinie? Arra vágynánk mindennél jobban?
- Na - felhajtom az utolsó kortyot is, és várakozóan pillantok rá - jóslás?

Carla & Xinie

Inkább csak kedvesen mosolygok Carla szavaira, ahelyett, hogy megpróbálnám elmagyarázni neki, hogy a balettben soha sem lehetsz elég vékony: ezt már szerintem a legelső táncórán megtanították nekünk, de legalábbis kellőképpen hangsúlyozták. Talán ezért sem vagyok kibékülve a testemmel, a súlyommal pedig a legkevésbé. De ezt rajtam kívül úgysem értheti meg senki más.
- Azért egy fél pár magassarkúban elég érdekes lenne meghódítani a táncparkettet, Carlita. Ma este ugyanis nemcsak az ivászat, de a tánc is tervbe van véve, hogy a szórakozás része legyen.
A jóslás már kevésbé, de mint már említettem, semmi jónak nem vagyok elrontója, a hirtelen támadt ötlet pedig valóban feldobhatja az estét. - Tudod mit? Legyen! Mutasd csak azt a kóklert - hajolok a telefonja felé. - Attól meg tekintsünk el, hogy úgy néz ki, mint egy 15. századi boszorkány. Általánosságban nem hiszek az ilyen misztikus dolgokban, de a sorsban igen. Meg a horoszkópban is, ha éppen valami pozitív szöveget ír. De próba cseresznye, talán megéri megtudni miért vagyunk ilyen szerencsétlenek a párkapcsolatok terén.
- Ezt én is így gondolom. Talán nem is annyira nagy gond, hogy nem bolondított meg még minket senki sem - értek egyet Carlával. Nem lenne jó dolog folyton egymás törött szívét ápolni, ahelyett, hogy jól is érezhetnénk magunkat.
Például itt és most: ahogy éppen egy jóshoz igyekszünk. - Akkor eldőlt - bólintok és én is megiszom a poharam tartalmát. - Hívom a taxiszolgálatot. Megvárjuk odakint esetleg a sofőrt?

xinie + carla

- Lopnánk nekem egyet - vállat rándítok, mintha olyan egyszerű lenne csak úgy lelopni valaki lábáról a cipőt. Kibeszélni talán ki tudnám belőle, ha valami lifegne a lábai között, de ha magassarkúban tipeg, akkor még ezt is erősen megkérdőjelezem. Azt igen csak ki kellene kapnom, és kétlem, hogy ilyen szerencsés lennék. De felesleges is a fantáziálás, mert a cipellők a lábamon ragadtak az estére.
Kettőt koppintok még a kijelzőn, mielőtt mosolyra húznám az ajkaimat - Azt is írja magáról, hogy egy 15. századi boszorkány. Újjászületett rokona testébe tért vissza. Ott, látod - közelebb húzódok hozzá, hogy mindketten pontosan láthassuk a boszi - ha már ez vallja magáról - pontos bemutatkozását - Ott, pont az alatt, ahol azt taglalja, hogy a macskája pedig a halott férje. Undi - elhúzom a számat, de nem tart sokáig, míg a kuncogás feltör belőlem - Egyszerűen imádom a nőt - még párat pörgetek a képernyőn, a képeit nézegetem - a fekete macskáról, ahogy a kristálygömb mellett üldögél, a tükörképe meg gondolom a halott pasas. Egyszerűen kibaszottul zseniális!
- Talán ott maradok majd nála, beszállok az üzletbe. Hastáncost keres - ismét Xin felé mutatom a telefont, mielőtt folytatnám - Bár mi a francnak egy jósnőnek hastáncos? - teljesen őszintén; eluralkodott rajtam az izgalom. Mintha fehérnemű boltba vinne, és azt mondta volna előtte, hogy ő fizet, és azt választok amit akarok. Valóra vált szülinapi kívánság.
- Még? Tudsz egyetlen olyan egyedet mondani, aki képes lenne bármivel többet nyújtani, mint pár numera? Bár komolyan értem miért nem járnak össze a pasik többször össze egy csajjal. Tényleg rögtön kapcsolatokról fantáziálnak. Mármint esetünkben a pasik, de hihetetlen, mekkora csapás az egójuknak ha ők kerülnek a "női fél szerepébe" - macska kaparások rajzolok a levegőbe, és még egy fintor is kicsüccsen az arcomra, ha arra gondolok, hány éjszakai mulatságot követett reggel a "mekkora egy ribanc vagy!" mondat. A rólam szóló pletykák ékkövei, hogy pont ezek a srácok terjesztik, hogy én akarok többet tőlük. Pasik, meg az egójuk.
Kiránt a gondolatokból, és visszavarázsolja az arcomra a vigyort, hogy beleegyezik a kis kitérőbe. Talán a sárga földig akarta ma inni magát, de hé! Engem hívott, gondolhatta, hogy nem lesz egyszerű éjszakája - Aha, hívd őket, aztán spuri. Már alig várom. Talán megkérdezem tőle, mi a legjobb bosszú Ryan és a kurva ellen... vagy oh, hogy hogyan törhetnék csak igazán borsot Kingsley orra alá - vigyorogva kapom magamra a kabátomat, és meg sem várom, hogy válaszolni tudjon, már húzom is ki magammal az épületből.

Carla & Xinie

Még egy fél pár magassarkú cipőért is mindent megtennék, ha az Carla javát szolgálná, nemhogy érte. Mert erre valók a barátnők, hogy mindig, mindenben ott álljanak egymás mellett. Csak lenne már annyi lélekjelenlétem, hogy éppen ezért odaálljak a lányok elé és elmondjam nekik, hogy valami nincs rendben velem... De talán majd egyszer ráveszem magam erre is.
- Carlita, ha ma este valami balul sül el, akkor legalább stílusosan haljunk meg ennek a boszorkánynak a karjai között - tettetett félsszel vigyorgok rá, miközben a telefonja képernyőjét szemlélem. Szinte tudtam, hogy az a fránya macska teljesen fekete. - Mindig is kutyapárti voltam, de most a te kedvedért kivételt teszek ez ügyben.
- Viszont a hastáncolást felejtsd el! Nem engedem, hogy ez a nő rajtad keresse meg magának a rezsidíjat. Te ennél sokkal többre vagy hivatott! - hangsúlyozom a szavaimat a tequilás pohár pultra csapásával. Kapok is egy nem éppen kedves pillantást érte a fiútól. Viszont bocsánatot nem szándékozok kérni, így csak megvonom a vállaimat és a barátnőm után indulok a kabátjainkért.
- Hát, nem igazán ismerek senkit sem, aki így hirdetné magát, de az nem jelent semmit. Tudod, hogy eddig nem voltam egy nagy nadrágpecér - és az éjszakai életbe is éppen mostanában kezdek igazán belelendülni. - Viszont így legalább nem kötöttem ki anyám potenciális mostohafiával egy ágyban... Nos, az alkohol már pont elég volt hozzá, hogy elszóljam magam az ominózus esetről Carlának. Eddig soha sem hangoztattam, sőt, nem is meséltem a balul sikerült családi vacsoráról sem neki, sem a lányoknak, de már úgysem tudtam volna sokáig magamban tartani a sztorit. Ha véletlen kapna az alkalmon és részleteket kezdene követelni rajtam, már nem fogok ellenállni, de megvárom, amíg az utcára nem érünk.
- 10 perc és itt van értünk a taxi. Addig akár ötletelhetünk magunktól is ezekben az ügyekben.

xinie + carla

- Szeretném azt mondani, hogy mi bármelyik este stílusosan halnánk meg, de a nyuszis papucsom, és a barbies pizsim meghazudtolna -  de, komolyan. Csoda, hogy Taylor még nem fotózott le benne, hogy rosszabb napjaimon azzal fenyegessen mikor a mean girlös csajoknál is picsább vagyok, ahogy az egy jó baráthoz illik. Bár ha tudná ki rakott Lindsay samponjába szőrtelenítőt másodikban... Mentségemre szóljon, nehezen viselem, ha bárki a fülem hallatára pletykál akármelyikőnkről. Kerül, amibe kerül bevédedem bármelyikük seggét. Még ha ez oda is vezet, hogy egy szegény lánynak csomókban hullik a haja edzés után - Téged amúgy is inkább kutyussal tudlak elképzelni. De nem kis padlócirkálóval, nem. Olyannal, aki már saját maga is tekintélyt parancsoló, de egyébként kenyérre lehet kenni. Pont mint te -
- Pedig szívesen hastáncolnék. Vagy uu, megtaníthatnál valami egyszerűre. Mindig érdekelt, hogy hogyan is álltok szépen azokban a cipőkben. Asszem' egyszer láttam róla videót,hogy mit tesz a lábfejekkel... Brr - még az említésre is sikerül megborzongnom. Őszintén csodálom a kitartást, mindenesetre nem sok időm marad az élet nagy dolgain mélázni, a bőrkabát ellenállásával kell megküzdenem, ahogy magamra rángatom. Idegesen. Túl idegesen. Mitől ment fel bennem a pumpa? Csak morgok az orrom alatt.
- Na, látod. Én sem. És a sokat kecsegtető egyedek is elkezdtek... Megkomolyodni? Elhiszed ezt? Még a végén egy éjszakás kalandra vágyó pasik nélkül maradunk - lebiggyesztem az ajkaimat. Azt hiszem, hogy mindannyian máshogy küldünk meg az élettel. Más a harci technikánk. Én? Én iszok, szexelek és talán alkalom adtán hagyom hogy a zöld ördög is úrrá legyen rajtam. Elfeledteti a démonokat. Xinie... Az ő démonairól túl keveset tudok - Un momento por favor! - igen, bár apámat nem ismerem, amíg anya velem volt igyekezett átadni a kétvérűség szépségeit. Mára már inkább csak a szitkozódásra futja belőlük. Az utcára érve fordítom magammal szembe - Egy, nagyon remélem hogy csak túlságosan be voltam állva, azért nem emlékszem rá, hogy pontosan mikor is meséltél erről az egészről. Kettő, mégis mi a fene tartott vissza, bébi? Amellett, hogy az egészben van valami mocskos ami szexivé teszi, mint a tiltott gyümölcs... Xinibébi. Mesélj csak nekem, mielőtt elkalandozik a fantáziám - kisimítok egy tincset az arcából, és a füle mögé hajtom. Már a taxi sem izgat, majd ide ér. Éhezem a részletekre, és egy kis részem reméli hogy bestseller gyanús a történet.
Egy percre még a jósnőről is megfeledkezem.

Carla & Xinie

- Ugyan, drága, a saját stílusnál nincs jobb - legyen az rajzfilmszereplős pizsama vagy a nagymama otthonkája, hiszen ezek bírnak a legnagyobb értékkel önmagunk számára, a hozzájuk kapcsolódó emlékekről nem is beszélve.
- Ahogy mondani szoktam: nálam a kutya a térdhajlatnál kezdődik, alább nem - a csivaváktól meg a palontapincsiktől pedig inkább kíméljen meg az ég! - De attól még jobb lesz, ha maradok a plüssállatoknál, nincs most plusz energiám az állattartásra is. Édesapám szerint a tánc minden időmet elveszi és mellette egyszerűen nem tudok másra fókuszálni, de nekem bőven elég, ha azt a kevés szabadidőmet a családommal és a barátaimmal tölthetem. Másra egyelőre úgysem vágyok. - Na és te, Carlita? Macska vagy kutya, mit választanál, ha lehetne? Ha előbbi, akkor akár megkísérelhetjük ellopni a boszorkány fekete macskáját, izé... halott férje szellemével kiegészítve.
- Szívesen tanítok neked valamit, ha szeretnéd, de azt hiszem jobb lesz egyszerűbbel kezdeni, mint a lábujjhegyen állás - a sérülés és a vele járó fájdalom kérdését meg akár el is felejthetjük. Az most úgyis egy olyan sarkallatos pontja a problémáim körének, amiről egyelőre nem szeretnék a barátnőimnek beszélni. Már a gondolatától is bizseregni kezd a lábujjam... A magassarkú cipő pedig nem sokat segít rajta.
Majdhogynem kétségbeesett tekintetére egyszerűen nem bírok nem egy kis kuncogással válaszolni. - Ne aggódj, van még pár negyed a környéken, ahová még nem sikerült eljutnunk egy-egy házibuli erejéig. Ott meg biztosan lehet találni egy-két éjszakára megfelelő példányokat... már, ha Carla is biztosan ezt szeretné. Én kevésbé vagyok benne biztos, hogy valóban ez az az életvitel, amit képviselni szeretnék, de talán a véresen komolyan vett érzelmek helyett tényleg ebben kellene nekem is gondolkodnom. Egyszerűbb lenne tőle az életem.
És akkor nem is kellene a barátnőmnek magyarázkodnom, mint jelen pillanatban. - Á, nem volt olyan nagy ügy, hogy beszámoljak róla. Csak... - közben elgondolkozok, hogy milyen részleteket lenne érdemes kihagynom az összefoglalóból. - Anyám akart egy fancy vacsorát az új családjával, amit elég nehezen viseltem, - finoman szólva - a srác meg felajánlotta, hogy tartsak vele egy házibuliba. Ott meg kicsit elszabadult mindenki és minden. Végül megvonom a vállaimat, mintha tényleg semmiség lenne az egész. De azért tudom, hogy Carlát ennyivel nehéz lesz leszerelnem. - Csak egy kis csók volt, semmi más. Azóta nem is találkoztunk, szóval: szóra sem volt érdemes az egész... ellenben a múlt hétvégi partival. Hova is tűntél el egyik pillanatról a másikra az éjszaka közepén? - kérdezek vissza, hátha el tudom terelni a témát. Meg amúgy is érdekel, hogy mi történt aznap este a barátnőmmel.

xinie + carla

- Ugyan... Szerinted? A lusta döghöz, lusta dög illik. Cirmos kis tappancstulajdonos személyében - a gondolatra érzem, hogy fevirul az arcom. Vajon Tay mit szólna hozzá? Talán macskástól vágna kifelé. Vagy majd vitatkoznánk a macskaelhelyezés miatt.
- Pedig az olyan gyönyörű! Te is mindig olyan gyönyörű vagy olyankor, Xin. Mármint, érted. Amúgy is az vagy, de olyankor valahogy... Más vagy. És gyönyörű - akar, egy hattyú. Ha látom őt táncolni az mindig olyan... Magasba emelő, szinte már költői és egyszerűen tökéletes. Minden kis darabkája a tökéletes szót ordítja felém. Az összeszedettséget, egységet mintha minden a helyére kerülne az univerzumbq. Azt hiszem, még sosem mondtam el neki mennyire megnyugtat amikor nézhetem ahogy táncol. Azt hiszem nem is igazán szoktam neki ilyeneket mondani. Inkább csak bulizunk és iszunk, és nevetünk meg táncolunk, de a számon lakat csücsül és nehezen veszem le onnét. Egyre nehezebben.
- Hé, nem ér kinevetni! - lebiggyesztem az ajkaimat, mielőtt kuncogni kezdenék. A dramatizálás mindig az erősségeim közé tartozott, de inkább szó nélkül hagyom a mondatot, a tényeket, a kalandokat a sok mocskot amik ezek a gondolatok a fejembe hoznak. Ha minden lelassul, szembe kell néznem az élettel.
- Csak egy kis csók?! - akaratlanul is sikerül túl magas hangot megütnöm - Ha csak ennyi lett volna, már aznap este tudunk róla. Szóval, tetszik a srác? Van róla képed? Mutasd, meghalok egy kis infóért. Elhívott már randizni, vagy titokban fogtok lopott pillanatokat megélni a tiltott gyümölcsöddel? - mondtam már, hogy az orrom mindig oda ütöm, ahová nem kellene? Mert mindig ott van, szimatol mint egy rossz kopó, egyszerűen nem tehetek róla. Az esetek rosszabbik felében a kiszimatolt infó olyan könnyen csusszan ki az ajkaimon ahogy korcsolyázók siklanak a jégen. Magától!
- Így akarsz játszani, Xin? Meg se próbálj lerázni, tudhatnád, hogy tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen - megcsóválom a fejem, mielőtt folytatom - Egyik pillanatról a... Oh, igen megvan! A barna hajú magas srác megvan? Akinek smaragd színűek a szemei, és.. nem, fogalmam sincs hogy hívják, de isteni reggelit készített! - kuncogok miközben a taxi után leselkedek és amikor megpillantom újra elfog a várakozás - Tudod mit? Most már azt sem tudom a titokzatos lovagodról faggassuk a boszit, vagy a konyhafőnök nevéről...

Carla & Xinie

- Vagy inkább egy vadmacska, nem? - mert Carlát, ha hasonlítani kellene egy állathoz, hát valószínűleg az lenne a legjobb opció. Hiszen egyszerre szép és csodálatos, ezek mellett pedig természetileg is hajaz a ragadozóra: dacos, makacs, akaratos, de, ha arra kerül sor akkor képes akárkit megmarni, pláne, ha a szeretteiről van szó. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egyszerűen odáig van a szabadságért. Néha kimondottan irigylem is ezért: ha úgy el tudnám engedni magam egyszer-kétszer, mint ő...
A táncot említve önkéntelenül is elmosolyodok Carla szavaira, amik kimondottan jólesnek most a lelkemnek. - Ugyan, aranyos vagy, de azért ne ess túlzásba. Talán még soha sem hallottam tőle, hogy mit is gondol valójában rólam, amikor a balettbe belefeledkezve táncolok a színpadon és bármennyire is imponál nekem, hogy a barátnőm olyankor így lát és vélekedik rólam, azért, ha tudná, hogy milyen mellékhatásokkal jár az egész... Mindenesetre minden egyes alkalommal örömmel hívom el őt és a lányokat egy-egy fellépésemre, mert, amikor másodpercekre kinézve a nézőtérre őket látom magam előtt, az hatalmas boldogsággal tölt el. Ha ők nem lennének, biztos vagyok benne, hogy nem lennének más, igaz barátságaim. A mi csapatunk valamiért nagyon különleges és hálát is adok érte mindennap a sorsnak.
- Dehogy nevetlek ki, inkább csak együttérzek veled ebben a kegyetlen tragédiában - kuncogok tovább a gondolattól, hogy még ennyi férfi közül is, aki éppen körülöttünk kering, azon kell aggódnunk, hogy nincs köztük egy sem, aki csak egy éjszakát akarna tőlünk. Más lány valószínűleg pont a fordítottja miatt nyavalyogna, de meglátszik, hogy mi ebben sem tartozunk az átlag közé vagy csak egyszerűen nem vagyunk normálisak. Bár ez az utóbbi időben eléggé tagadhatatlan.
Soha nem imádkoztam még ennyire egy fuvarért és azért, hogy minél előbb ideérjen, mert ahogy Carlának megejtem az igazság egy kis részletét, máris többet akar hallani belőle, én pedig még mindig nem készültem fel arra, hogy annak a bizonyos estének minden egyes percét megosszam vele, velük. De talán, ha csak a mostohatestvérem szerepénél maradunk, nem lesz gond belőle. - De tényleg csak egy csók volt, semmi más. Igazából, ha jól emlékszem, miután a nyakába ugrottam már menekülni is kezdett tőlem, aztán elvesztettem a sok ember között, szóval... Nem pont egy tündérmese kezdete, nem? Talán, ha nem lettem volna saturészeg meg azt a hülye tablettát sem vettem volna be, akkor máshogy is alakulhatott volna a kapcsolatunk, ki tudja? - Az igazság meg az, Carla... hogy még a nevét sem tudom - vallom be. Kínos vagy sem, de szerintem örülhetek, hogy bármilyen kis emlékfoszlány is megmaradt arról az éjszakából. Anyámra meg alapjáraton nem sokszor figyelek és a vacsora se tartott sokáig, szóval.
Ó, tudom én... Éppen ezért is féltem belekezdeni ebbe a sztoriba, de látszólag Carla szívesen tér át a másik témára, én meg nagyon is örülök neki. - Aha, szóval nála aludtál? - kacsintok a barátnőmre. Mondjuk, hülye az a fiú, aki nem akarja őt legalább egyszer hazavinni a szobájába és reggelit készíteni neki egy csodálatos éjszaka után. - És milyenek voltak a tojásai? - és kizárólag csak az elkészített fogásra gondolok, semmi másra. Hát persze.
Aztán végre a taxi is megérkezik, el sem hiszem. Valószínűleg nem tartott olyan sokáig ideérnie, de a témák ismeretében akkor is túlságosan hosszúnak tűnt a várakozási idő. - Esetleg mindkettőről? Mostmár egész kíváncsi vagyok rá, hogyha nem avatjuk be a részletekbe, mit tud róluk mondani. Azért meglepne, ha az igazat mondaná, de próba szerencse. Még a végén meg kell majd lepődnöm.