Már hetek óta hallgatom, hogy mekkora buli lesz ma este, mennyire jó kis ivászat a koncert előtt, hogy aztán beállva tomboljuk szét magunkat.  Ritkán csinálnak ilyet a Thunder Bay méltán jó hírnévvel rendelkező diákjai, nem úgy, mint a mellettem önmagát mutogató Cherry. Nem is tudom, minek hoztam magammal, vagyis de, túl sok jó dolgot csiripelt a fülembe tegnap éjjel. Bassza meg elgyengültem, ezért most órákon át hallgathatom az irritáló nevetését. Eredetileg négyen indultunk el, de valahogy eltűnnek és feltűnnek emberek a csoportban. Mire elérjük az első helyszínt, már baromira azt sem tudom, hogy ki az a tag, aki a másik oldalamon sétál, egy kibebaszott acélbetétesben. Játssza a nagymenőt, de van füve, szóval nincs okom belekötni, azon kívül, hogy azért érzek egy kis késztetést arra, hogy szájba térdeljek. De elfojtom, nem vagyok barbár, legalábbis nagy általánosságban nem.  
Olyan lebujban iszunk, ahol a tisztaságszint mínuszban van. Ha nem azon lennék, hogy szétküldjem magam vélhetően a cipőm sem tenném le arra székre, amin épp ülök. Furcsa képet mutathat egy csapat, anyagilag jócskán eleresztett fiatal egy ilyen helyen, de amint kikerül pár apróság az asztalra, már senkit sem érdekel. Megy az üzérkedés, mindennel is, ami illegálisan beszerezhető. Épp, hogy csak embercsempészet nem folyik, de gazdát cserél ez-meg az. Jó két óra megy el így, meg pár üveg alkohol, mire valaki, aki persze nem én vagyok, nagy józanságában rájön, hogy lekéstük a koncert elejét. Mintha számítana.
A zene hangos, a fények villognak és már megint nem tudom ki áll mellettem, de legalább olyan dögös, mint a nőm, a jobb napjain. Tolok még ezt azt, a biztonság kedvéért, ahogy nagyjából mindenki más is a körön belül, pedig valahol mélyen érzem már, hogy sok lesz. De a hangulat adott, valahogy minden élénk és hívogató. A zene üvölt a nők egymást taposva rázzák szét magukat. Még egy melltartó is lekerül, aminek hatására igazi ováció megy végbe a hátsó sorokban. Nem is szeretem ezt a bandát, rakás szar az egész, de a szívem úgy ver, hogy a betompult elmém is fel, felsikolt időnként. Vigyorogva elkapok egy random kezet, húzom magammal. Cherry az, vagy mégsem? Már nem számít. Beleveszek a pillanatba, a kibaszott ködös, energiatöltetbe ami felrázza minden porcikámat.
Hirtelen rántanak ki a mámorból, futunk. Apró kéz rángat egyre messzebb, a nyílt színpadrész felé. Befordulunk, semmit sem értek. -Az ellenkező irányba! – Vele nevetek, de már közelednek a fények. - Baszki, zsaruk! -Most én kulcsolom át vékony kezét és rángatom magammal egy magas kerítésig. – A süti odaát van! – Nézek a nőre, jelezve, hogy marhára át kellene másznunk. Vagy ez, vagy apám megint jöhet értem a sittre, aminek nem fog örülni. – Csillagfény, megtisztelne azzal, hogy útitársam lesz a vad éjszakában? – Röhögve fogom meg a kerítést, rázkódok össze, mint akit jól megbaszott az áram és terülök el. Mikor élesednek a hangok akkor ülök fel, ennek már az ezred százaléka se tréfa.
- Most aztán tényleg szarban vagyunk – röhögök – de a kerítés rendben van. Mássz előre, elkaplak, ha kell! – És közben szemügyre veszem a formás valagad is, ha már itt vagyok.

A legjobb történetek mindig úgy kezdődnek, hogy: egyszer amikor elszálltam. Azt hiszem, nekem mostanában kurva sok ilyen sztorim van és talán már ideje volna behúzni a kéziféket, de azért annyira nem vagyok rendes ember, hogy meg is tegyem. Inkább elragadtatottan figyelem a színpompás világot, a villózó fényeket. Együtt mozgok, hullámzok a tömeggel, ordítok, de nem is hallom. Aztán nevetek, hangosan, hátra vetett fejjel. Repülök, a színek a hangokkal keverednek, mind olyan selymes, édes, hívogató. Bele akarok feküdni, elmerülni. Ízlelni, érezni mindent és aztán elveszni, hirtelen, teljes valómmal beleveszni a mindenségbe.
Zsaruk! A szó, mely mindent tönkre tesz én mégis csak érzek, az egész világot, valami selymet. Nem csupán egy apró kezet. Kiszakít, vissza a kusza valóságba. Menekülünk, mi ketten, olybá tűnik a világ ellen, hiszen mindenki más a másik irányba rohan. Nevetünk, nem értem.
- Mert mögöttünk volt a kijárat. MÖGÖTTÜNK! – Majd megfulladok a röhögéstől, elmenekültünk a kijárat elől. Biztos nagyon üldözött az ódon vaskapu, aprócska kovácsoltvas lábacskáin. -Meneküljüüüüüüüünk me megrááááááááág! – A nő kiabálására muszáj ugyan abban a stílusban reagálnom. Jön a kapu meg a zsaruk, rohannunk kell. Már fogom is a kezét és húzom magam után az egyetlen helyig, ahol csak nehézségek árán tudunk kijutni. Mert az oldalsó kapu számomra nem opció. - Úgy hát! Megmásszuk! – Vigyorgok a szép, nagy akadályt szemlélve. Én biza úgy át vágódok ezen, mint hízott disznó az ólkapun, az már egyszer biztos. Vagy inkább, mint a kerge mókus a karácsonyfán, harmadik nekifutásra. - Ó, számomra öröm kisasszony! – Már csak egy cilinder hiányzik a fejemről és akár lehetnék egy fehér úr is, a Mansfield parkból, ha nem lennék történetesen baromira ázsiai. - Ne félj, ez az úr itt, azonnal a hátsód után kap, ha gáz van! – Lehet, hogy akkor is, ha nincs gáz. Csak nehogy másmilyen gáz legyen. Ettől a gondolattól úgy elkezdek röhögni, hogy a könnyem is kifolyik. – Gázzal gyorsabb lenne! – Megindulok utána, de bazira kóvályog a fejem és nem látok az elcseszett röhögéstől, csak színes köröket. Várjunk, ez lehet, hogy nem is a nevetéstől van. Pislogok a kerítésen lógó nő felé, hát elfogyott a gáz, és úgy tűnik, hogy nem egy pókember a csaj. - Nyugi, már jön a lovagod, teliholdra emlékeztető hátsóval! – Cibálom fel a lecsusszanó gatyámat, majd latba vetve mászási képességemet, a nő segítségére sietek. Pozícióba próbálom helyezni, miközben a zsaruk már mögöttünk kiabálnak. – Várom a dínókat! – Vigyorogva ugrok le a túloldalon és nyújtom felé mindkét kezem. – Ugorj Csillagfény, elkaplak! – Biztató mosolyt küldök felé. – Siess, mert fognunk kell egy taxit, mielőtt körbejárják az istenverte helyet! – Kiabálok a sötét kerítés felé, mint valami zakkant pasas, aki macskákkal beszélget.  

- Szerintem szoknyában sokkal jobb lenne! Tudod, a szellőzés miatt! – Nem is azért, hogy még jobb látvány táruljon elém, miközben felfelé igyekszik a kerítésen Miss. antipókembernő. Nem, mert én egy igazi úriember vagyok, aki épp próbálja elkapni a lila kis bogarat, ami vagy nem létezik, vagy kurvára át tud hatolni az emberek bőrén. Arra tippelek, hogy ez egy mutánsbogár. De mivel sárga, lehet mustárbogár is, fene tudja.
- A nagy pillanatokban ez az úr biztosan nem fog eltűnni! Ott leszek a kibaszott közepén és nagyobb leszek a pillanatnál is. – Fogalmam sincs miről beszélek, de jócskán megmosolyogtat a téma. Kicsit talán belezavarodtam mindenbe is, de még a saját lábamon állok és tudom, hogy át kell jutnunk a túloldalra, úgyhogy nem lehet nagy gond. Hacsak nem az, hogy a zsaruk kurva gyorsan tudnak futni. Ezt meg mikor tanulták?  Gyorsan a nő megmentésére sietek megvillantva gömbölyded testrészem a zaklatóink felé, hátha bevilágítja őket a sötét éjszakában. - Úgy éreztem, hogy ez egy elég nagy pillanat! Vagy tévedek? Már rég neked is le kellett volna dobni, csak gátol a mászásban, visszahúz a plusz súly! -  Olyan megcáfolhatatlan érvbombával állok elő, amire még az üknagyapám is büszke lenne a halálos ágyán. Még így sem próbáltam nőről ruhát leimádkozni, de ebben a fura, cseppfolyós világban teljesen rendjén valónak tűnik a dolog. – Azt hiszem, hogy a zsaruk fogták a Seggman jelem! – Röhögve segítek a bajba jutott kisasszonyt valahogy feltornázni egy kellően jó pozícióba úgy, hogy közben ne essek fejjel a túloldalra. Mondjuk az legalább gyors lenne.  – A bilincseket bírom, irtó szexi, de a sokkolót még nem próbáltam. Nem most kéne elkezdenem, ugye? – Tőle várom a választ mert lényegében az sem tűnik annyira rossz ötletnek, hogy letolt gatyával megvárom az első rendőr nénit aki szétsokkol majd. Bár a legtöbb nagy darab, mint egy medve, ha rám ül, eltörhet a farokcsontom. Ezt mégse kellene megkockáztatni. – Nem szexelek rendőrökkel, én aztán biztos nem! – Kiáltom a sötétségbe, mintha közérdekű hírről lenne szó és már ugrok is le a fránya kerítésről.
- Nem fogsz kiütni Csillagfény, csak gyengéden a karjaimba siklasz én meg úgy ölellek majd, mint kamionos az utolsó babkonzervet! – Hiába minden, mert nem hallgat rám a nyúzott kismacsek, nekiáll itt lefelé araszolni én meg hülye pózokba vágva magam ugrálok alatta, hogy elkaphassam, amikor leesik. – Oké, csak lazulj el és csapunk egy Dirty dancinget itt helyben! – Teszek is egy fasszentos táncmozdulatot, de azért sikerül elkapnom a szépséget. – Kibaszottkirályvagyoooooook! De fáj a zacsim. – Sírnom kellene tulajdonképpen, de úgy röhögök a nővel a karomban, hogy potyognak a könnyeim.  – Hát kinyírtad a zsákom, Frodónak befellegzett! – Elengedem, hogy jó két percen át egyik lábamról a másikra ugrálva regenerálódjak, mert az bazi sokat segít. Közben meg kiszúrom, hogy egy kopasz pislog felénk a kerítés túloldaláról. – Hú bazdmeg! – Kapok a nő keze után és rohanok ész nélkül, amíg meg nem látok pár kocsit. -Á… egy taxiiiiiiii! – Rángatom magammal és feltépve az ajtót, be is pattanok a járgány hátsó ülésére. – Csapj a lovak közé! – Dobok előre némi papírfecnit, ami talán belépő volt egyszer, miközben a fószer hangosan magyaráz. – Hát indulj már el, jönnek a rémek baszod! – Közben a mellettem ülőre pillantok. – Van apród? Nem működik a fosőr. – Ezzel újabb röhögőgörcs veszi kezdetét. Fosőőőőr. - Hová menjünk? Olyan kajás vagyok…

- Úgy bekennélek, mintha nem lenne holnap! Fehéren világítanál utána minimum annyira, mint a japán gésák! – Vigyorgok a saját kétértelmű megjegyzésemen. Azt nem mondtam mivel kenegetném, de ne legyek már ennyire perverz így az első menekülésünk alkalmával, mert az nem úriemberhez méltó. Bár itt épp egy olyat sem látok. Mert én már el is képzeltem vagy egy tucatszor ezt a kenegetéses dolgot, azt fogy az éjjeli napkrém, mint vérhold idején a tampon.
- Persze, hatásosabb, ha közben kacsingatok – ahogy most is, de a sötétben biztos kurva sokat lát belőlem, legalábbis biztos nem annyit, amennyit a zsaruk, mert a nem túl tejfehér, inkább narancsos vonulatú valagam rendesen világít az éjszakában.
- Biztos vagyok abban, hogy jó sok féle súlyos az a nadrág, de fajsúlyos az ezer százalék! Csak nézd ahogy lóg, hát húzza lefelé a gravitésön! – Nem bírok ma este magammal és mondhatnám, hogy mindez csak a drog hatása, de alapvetően sem vagyok sokkal normálisabb. Aztán lehet, hogy mégis becukroztam, és már nem is tudom, milyen az olyan, amilyen én vagyok.  De vagyok! Azt hiszem, mert mászok felfelé a kerítésen.
- Remélem egy dögös szőke fogja összetaperolni a farpofám, aztán majd seggbeszélgetünk! – Majdnem leesek a röhögéstől, de sikerül valamilyen csoda folytán fent maradnom a kissé labilis kerítésen. Ha jól megráznám, lehullana a csaj, mint egy szép kis szilva, mert mikor leesik biztosan belilul. Én szeretem a szilvát! Ha megharapnám, vajon szilva ízű lenne?
- Biztos nem? – Pedig egy kis sokkolós rendőrszex nem lehet annyira rossz. – Pedig te lennél minden idők legszexibb Robinja! Sose buktam a pasikra, de egy ilyen Robinra rámozdulnék. De baszki, akkor átesnél a köcsög kerítésen. Ez nem jó ötlet, asszem nem puha odaát az érkezési terület. – Miután segítettem neki, szemmel be is mérem a pontot és egy képzeletbeli x-et cirkantok oda, mielőtt ugranék.
- Fasza nagydarab betörő vagyok nagyi, zúzáááááááále! – Kiabálok, mint egy idióta, aki most szabadult a zártosztályról. De persze ott még sose jártam. MÉG! De, ami késik, az ugye nem múlik én meg minden buli alkalmával pengeélen táncolgatom a köcsögtangót a sorssal. És a tánc véget ér egy jókora zacsi sokkal. – Nem ilyen sokkolásra gondoltam! Nem ilyenre! – Ugrálok össze vissza, tényleg lezúzott a vénasszony bassza meg. – Frodo meghalt az egész megyével együtt, már Gandalfba is csak hálni jár a lélek! – Célzok magamra, arra az időseket megszégyenítően sajgó testemre. Már csak egy olyan szakáll kéne, aztán lehetnék kici, koreai, occó Gandalfocka.
Képszakadás földindulás. Egy rendőrrel szemezek, tök kopasz, de mégis nőnek tűnik. - Főznél inkább vacsorát te büdös banya! – Megdobom egy faággal, majd a nő karját megragadva futok az életemért. Ha ez elkap, medvepörkölt lesz belőlem. – Igen! Ez egy taaaaaaxiiii! – Amint bevágódunk egymás szavába vágva üvöltünk a pasival, aki valami olyasmit magyaráz, hogy ez az ő kocsija. – Gratulálok ember! Megvetted a taxit? Mekkora király vagy már! – Szarrá dicsérem, minden féle cuccot kiszórva a zsebemből fizetség gyanánt, még egy gumival is fejbe dobom. Miután a csaj ad egy kis aprót, azt is a fejéhez vágom egy laza csuklómozdulattal. – Induljál máááááán el! – Berozsdásodott az agytekervénye vagy mi a picsa. Nem működik. Rázom az ülést, mint majom a fát, s bár banán nem esik le, a motor felbőg. – Hallottad nagy fehér ember, irány a sztráda! Szerintem Jim vagy, olyan Jim fejed van. Ugye? – Nézek a nőre, hogy megerősítse ezt az észrevételem, mert a sofőr, tutira egy Jim.
- Követnek? Hol? Kik? Mekkora a mellméretük? – Rátapadok a hátsó üvegre, orrom felgyűrődik mint a malacoké és mivel jó hideg az ablak, hát megnyalom. Jó, tetszik, finom. - Mit eszünk? Olyan éhes vagyok? Miért nincs egy színes tollú bárányunk? Hamburger! Szereted? Én szeretem. Bárányburgert együnk! Kettőt, nem négyet. Nyomkodunk bele krumplit is. – Fosom a szót, közben éhezek, mint egy kivert palotapincsi a macskaimádó Egyiptom közepén. De végre megáll a járgány és szinte kirepülök belőle. – Merre van a zabaaa! – Pattogok a sofőr melletti ablaknál és a farzsebemből kihalászott bankókkal dobálom, amitől elég mérgesnek tűnik. – Hé Csillagfény! Ez azt mondja nem taxis! -Pislogok a nőre a kurva sztráda kellős közepén. – Kurvára el lettünk rabolva! - Esik le a sötét köd egy újabb darabkája a fejemre. El kell tűnnünk innen kurva gyorsan!

- De lóg! lent lifeg a szára, nem fent, tehát lóg. Bár az igaz, hogy a fenekeden szépen simul ebben a pózban, elég jó a szabása. Mászásra tervezték! – Szabókat megszégyenítően nyilatkozok ama anyagról, mely a lány testén éppen nadrág funkciót tölt be, szépen simulva itt ott kerekded hátsórészére. – Pedig megnéznélek, hogy tolsz odafent egy spárgát, majd hátra szaltóban, hogy dobod le az a gatyát – továbbá azt is, hogy mi van alatta, mert hát na, ha már lehet, nem hagynám ki. A baj csak az, hogy olyan kurva sötét van, hogy a részletek belevesznek a homályba. – Ne aggódj a cipő miatt, hozom utánad! Hősiesen felkapom és szaladok vele az éjszakában. – Mert a hősök ugyebár cipőket szoktak megmenteni, mi mást. A legnagyobb gond, hogy nagyon is látom az értelmét a dolognak.
- Muszáj így beletaposni a fantáziaképembe? – Duzzogok a kerítésen lógva. – Nekem kell a szexi szőke, de ha az nincs, jöhet barna, vagy fekete is. Ne túl sovány, olyan csöcsös segges szexi példány. Énekelnék neki innen egy szerelmi lírát. – Ha tudnám mi az a líra, vagy ismernék egyet is, de hát ez nem igazán van meg. Persze, ki állhatna az utamba? Spontán költök egyet. – Ó, rendőrnő! Te csöcsös faros Istennő. Világítsál a hátsómra, Holdfény herceg elkap gyorsba. – Dúdolászok hol röhögve, hol inkább már fuldokolva. Igaz, semmiféle lírához nincsen még egy halvány köze sem, de nekem bejön. Olyan kis dallamos. Biztos tetszeni fog a rendőrnek is, aki ha így haladok, előbb ideér minthogy átjutnánk a kerítésen.
- Mindenképp használd ki az adottságaidat. Született Robinna vagy! – Nőiesítem a nevet, mert azért ez így egy kicsit kevésbé tűnik langyinak a fejemben. Mert Robin hátsóját nézni egy kerítésen, azért kurvára nem hangzik annyira jól, ettől függetlenül, ha ilyen segge lenne, azt is meglesném bassza meg. De nincs sok időm a nézelődésre, el kell érnem a csúcsot, úgyhogy áthelyezem a nézőpontom egy érdekesebbnek tűnő pontra és tovább mászok. Csak azt nem tudom, hogy miért van állatfejeket formázó vattacukorárus a túloldalon. Lehet, hogy úgy beálltam, már képzelődök is? – Bármikor örömmel leszek a Batmen-ed. – naná, hogy lennék. Hát mekkora királyság lenne már úgy szaladgálni a városban. Gotham, most megvédelek, mint a szart! Kibekúrt jó Batmen lennék, még kerítésre mászni is tudok. – Ezaaaaaaaaaaaaz! -Üvöltök, mint akit nyúznak. – Batmobil, hát az nekünk naaaaaaaaaagyon kell! Zúzunk vele össze vissza és írtjuk a sünöket! Sünmalacok vigyázzatok! Jön Seggman a zsarumészáros! – Már a túloldalról kiabálva adom mindezt elő, ha ezt nem hallották a minket üldözők, akkor rohadtul semmit.  Közben pedig, egy még hangosabb kiáltással a lány is megérkezik a karjaimba. Milyen romantikus pillanat lenne, ha a golyóim nem akarnának épp leszakadni a becsapódás hatására. – Az ezredest hatástalanították. Vészriadó! Vészriadó! – Adok ki robothangokat, mintha csak a központ nyöszörögne a rádióban, továbbítva a sajnálatos üzenetet.
- Én irányítottalak, mondtam, hogy zúzzzáááááále és te megtetted. Nagyon jól ment. – De bassza meg itt ugrálok egyik lábamról a másikra hátha ettől hamarabb elmúlik a zsáknyilallás. Itt halok meg helyben. Ezredes, ne hagyj el, nem tudok élni nélküled! - Ja, ez sokkal jobban hangzik, mint a lezúzás. Bár egy kicsit tényleg jobb az aláemeléses dolog. – Perverz vigyoromba ezúttal egy jó adag fájdalom vegyül. Ilyen lehet, a halál is. Kegyetlenül fájdalmas érzés a dákómban! – Szóval csapjam ki a kerítésre? – Vonom fel a szemöldököm és komolyan jó ötletnek hangzik a dolog. A kerítés hideg, jót tenne neki. - Leskelődni akarsz, mi? – Máris vele együtt röhögök, birka módon el is felejtve az előző marha jó ötletet. Pedig azt aztán imádták volna a zsaruk. Mennyi is jár közszeméremsértésért?
Az események zajlanak, mint a filmekben a gyors jelenetváltások, nagyjából úgy élem meg a dolgokat, kisebb képszakadásokkal. De van taxink és mi lehetne jobb egy taxinál? Bevágódok, mintha kötelező foglalkozás lenne a taxitúra és útitársammal kiélvezem az éjszaka összevisszaságát. – Ezaaz! Hát vegyünk egy taxit! Egy nagy, fényes taxit és keressünk pééénzt! – Villan fel ismét egy kurva jó ötlet. Hát ma még megváltom a világot. - Ember, nem adod el a taxid? Van nálam vagy, huhh, de sok pénz! – Annyi már csak elég lesz erre a kis fekete taxikára. Érdekel a taxi, de közben hihetetlenül zabás is vagyok. Kéne valami ehető, bármi vagy akármi, esetleg csak valamicske.
- Nem, ő határozottan nem egy Bob, ő Jim. – Rázom a búrám és kibaszottul szédülök ettől, ezért tovább csinálom, mint kellene.  – Ezaaz! Hát Jimbóóó! Ő a lehető leghatározottabban egy Jimbó! – Örülök magunknak, zsenik vagyunk. Senki sem találta volna ki egy ismeretlen taxis nevét, de mi ezt is megoldottuk. Jimbó mától a kedvenc taxisom!
- Ahhh, banánshake! Akarom! És tripla husis hambit, kurva sok krumplival. Krumpli hegyeket. – Csorog a nyálam, most már rá az üvegre, mert lesem, nem követnek e. De a kormány emberei sehol sincsenek. Szerintem már rég megy a seggvilágítás a kerítésnél, csak mi szerencsére lemaradtunk róla. – Nem, ezek lemaradtak. – Vagy tényleg nem szexisek és a kövér valaguk nem jutott át a kerítésen, ezért az üldözésünk meghiúsult. Így már nem is bánom annyira, hogy nem szexis rendőrnőt kaptam.
- El, mint a szar! Ez a perverz állat simán lecsapott ránk! Mocskos kandisznó! – Visítok, vihogok, tovább dobálom a bankókkal. - A pokolra jutsz te szervkereskedő! – Mélyül el a hangom, hogy végül aztán felüvöltsek. – Minket sohasem kapsz el! – Hagyom, hogy maga után rángasson a lány. – De hát a sztráda közepén állunk! – Röhögök hangosan, fél szemmel az áltaxist figyelve a sötétben, aki épp kiszáll a járgányból. -Bassza meg, ez követ minket! Futááááááás! – Ragadom meg a nő kezét, de nem az út hosszán kezdek el futni, hanem az üres sztrádán keresztbe, majd alig pár pillanat múlva megállok és pislogva nézek fel a villogó fényekre. Baszki, ez a kajálda. – Hát mennyit rohantunk? – Nézek a nőre, elvesztettem az időt! Nincs meg a kurva időm!

- Igazán nincs mit! A szépet dicsérni kell, helytől és alkalomtól függetlenül. És az ott, hát nem rossz, bár kurva sötét van és mondjuk úgy, hogy csak körvonalakat látok. De na, egész szép kis körvonalad van! – De lehet, hogy már azt is csak beképzeltem, mert lássuk be, kevés csajnak van neon színben világító sziluett a feneke körül. A kerítés is furcsa, mintha enyhén mozogna, olyan fullos kis csípőmozgásos macának tűnik, aki rázza magát valami lágy dallamra. Kurva jó, mintha a vidámparkban lógnék valami izén. Közben a lány felől már jön is a zene és lássuk be, rohadt jó kis kerítésbuli kerekedik az egészből. - Naná, hogy ismerem! – Kurva szar, mély és egy kicsit sem ritmusos hangon kezdem el tolni az egészet, néhol idióta szavakkal kipótolva azokat a részeket, amikre már nem is emlékszem. Ha erre nem figyelnek fel a zsaruk, akkor semmire sem. – Még téged is ha muszáj! Én manó vagyok, te meg a magnóm, csodás hangszórókkal. Vállra kaplak, letolom a gatyám a térdemig, aztán nyomom a menő stílt a gangon. – Mint valami csóró negyedből szökött gettópalánta, aki játssza a nagy rappert és random nyikorgásra vakerál összevissza. Hát szerintem, pont jó lennék rappernek, mert kurva magas és széles vállú fekete csóka vagyok, vastag aranyláncokkal a nyakamban. Ja! Vagy…. - Leszek én a kici, nem kínai, occó sárga rapper. – Kiálltok fel prüszkölve a röhögéstől. – Még szép, hogy vannak igényeim, kinek nincsenek? Álmaimban a kis hableánynak is csak azért nő lába, hogy széttehesse nekem! – Reális gondolat ez kérem szépen, mert mégis mi másért mászna ki a pocsojából az a csecses vörös, ha nem ezért? – A nap már rég lement, de ha vársz holnapig baszki én szerzek neked egy latint! – Mi sem egyszerűbb ennél, csak rendelek egyet a latin félistenek webshopjából, ott biztos van pár, szépen polcokra rendezve, kiegészítőkkel.
- Írjak én is perverz verseket? - Pislogok, de az nem volna jó, mert a végén még azért is lecsuknak majd. Márpedig nem igazán vágyom arra, hogy a sitten töltsem az éjszakát, valami büdös, részeg csöves mellett. – Minek nekünk George Michael? – Már semmit sem értek, csak játszom a nem túl menő laza srácot, aki épp a kerítésen lóg. - Daloljál Csillagfény! – Nincs is jobb egy élő magnónál, kivéve a rendest, mert az ki tudom kapcsolni, ha meguntam.
- Akkor nekem is találnom kell egy fasza Batman jelmezt! – Kiabálom, de aztán hirtelen gondolkodóra vált az arcberendezésem. – Hol kaphatóak a legjobb jelmezek? – Olyan, ami passzol és tényleg brutál menő. Ne úgy nézzen már ki, mint a másodikos kiskölykök farsangi jelmeze. A fejemben már elő is villan a kép, Batman és Robinna a világ ellen, de aztán oda pofátlankodik egy másik is. - Inkább Joker leszeeeeeeek! – Üvöltöm, mert az még Batmannél is királyabb és szabadabb és őrültebb és….és én kurvára fánkot akarok enni. - És kajakra elzüllök és kikészítem az összes egyenruhás sünt. – Mert ez tényleg nem lenne rossz buli. – De lenyúlhatjuk azért a batmobilt! – Mert az kell, hát már, hogy a rákba ne kéne! A züllött örömökért még így is küzdhet majd, sőőőőőőőőt, közben még idiótán is kinézhet. Ez a nagy ötlet! Az a világmegváltó féle!
De a nagy tervekből perceken belül golyóaprító gyalázat lett.  – Ja, bár azt hiszem, te azért élvezed a férfiak kínzását! – Mert pont olyan arcot vág, mintha azt mondaná, bocsi, de megérdemelted baszki! És én még csak haragudni sem tudok miatta, bár ez valószínűleg inkább a drogok hatása és nem a lányé. Főleg mert kurvára nem ismerem, még a nevét sem tudom és talán meg kellene kérdeznem, de a Csillagfénynél úgysem lehet jobb. Szóval, inkább passzolom.  – Tőlem aztán az egész univerzumot is megvédheted! – Vigyorgok, bármit, csak tartsd jó távol a lábaidat tőlem, mert ez azért baromira szar érzés volt. – Azt hiszem, hogy nem vagyok annyira jó mazochista, mint amilyennek tűnök! – Nyögök, mert na, a perverz gondolatok az aláemelésről nem nyomják el a lüktetést. Ide mentő kell!
- Túl sok testrészemet kamerázták már pucéran ahhoz, hogy erről is kidobjak egy felvételt. Tudod, valahol mindig meg kell állni, a határok fontosak és a hideg kerítésen amúgy sem mutatna jól. – Mert melyik férfi akarná pont úgy mutogatni, mikor nem teljes pompájában tündököl? Ehhez hasonló gondolatok suhannak az elmémben, de valahogy mindig visszatérek a fánkhoz. Kezdem azt hinni, hogy az a legjobb kaja a világon. Hatalmas csokis fánkokat akarok! De hiába, mert épp a zsaruk elől loholunk, szerencsésen leintve egy taxit.
- Szerintem azt elvitte a köcsög Batman! – Mert hol máshol lehetne a batmobil, ha nem épp annál a nyúzott képű, fekete ruhás baromnál. – Baxi! -Pislogok. – Baszki, Baaaaxi! Hát ez mekkora ötlet, muszáj lenyúlnunk a batmobilt, anélkül már nem tudnék élni! Dupla tarifa. Meggazdagszunk! – Úgy mondja, mintha most épp nyomorban élne. Ez egy működő vállalkozásnak tűnik, bárhogy is nézi.  – Ja, Jim… Jimbo… Mr. Jim Jimbóóó! Igazad van, más nem lehet. – Kivéve, ha nőnek született és átoperáltatta magát, mert akkor biztosan Janice, pont olyan homloka és orrlyuka van, mint egy Janicenek.  
- Banánshake.. – Lefagy, jó hogy a nyála nem csöpög a ruhájára, de képzeletben már vígan úszkál a hűs italban. – Igen taposs beleeee! Kell a döglött cocahús és a banánshake fürdő! – Természetesen úgy rángatom a vezetőülés székét, mint egy hülye gyerek az állatkerti rácsokat, vagy épp, mint egy majom.
Hirtelen teljes a káosz és a pánik is. Fusson ki merre lát, elrabolt a rút taxis. Rohanok, mint egy elmebeteg a sötét úton keresztbe, mert máshogy nem lehet elmenekülni a fura taxis elől. – Atya ég, megmenekültüüüüünk! – A nagy semmitől, de végül is sikerült és éhes sem halhatunk már, hacsak el nem foglalták a zombik ezt az étkezdét az idő alatt, amíg mi csak rohantunk az éjszakában. Hagyom, hogy a lány berángasson, de igazán húznia sem kell. Csillagfénnyel szembe vágom le magam. – Ugyan azt, amit ő, de két burgert és szerezz nekem fánkot! – Azt hiszem, nincs fánk az étlapon, de ez egy cseppet sem érdekel. – Húzzál már fánkééért! – Kiabálok a monoklis csávóval, majd hátra dőlve nézek a lányra. – Majd hívunk valakit, aki hazavisz vagy lestoppolunk egy sorozatgyilkos kamionost! – Hát nem hangzik remekül? Még sosem utaztam sorozatgyilkossal.

- Hé! szerintem irtó sármos Bruce Wayne lennék! A legjobb a ki valaha volt. Csak nézz rám! – Röhögök, mert azért arra a fickóra még sötétben sem hasonlítok 100 kilóméteres távolságból sem. Nagyjából azon kívül, hogy ténylegesen mindketten hímneműnek születtünk, semmi közös sincs bennünk. Ami részemről nem akkora baj, én jobban csípem a Vasembert. – Az a gáz, hogy fogalmam sincs, hogy Robinna ki volna civilben. Úgyhogy nincs mit tenni, ki kell találnunk! – A világ az így működik, ha nem tudsz valamit, akkor a hasadra csapsz és kitalálod. Onnantól fogva, már az lesz a valóság. Legalábbis jelenleg ezt mondja egy vékonyka kis hang a fejemben. – Minden vágyam, hogy megvegyem nagyanyád hamvait a jelmezem mellé egy 200 éves boszorkánytól, aki a város szélén héderel. – Na de most tényleg, én kurvára el akarok menni abba a boltba! Mert, ha ilyesmik vannak ott, akkor a jó ég tudja, hogy miket áshatnák még elő. Hamvakra pont nem vágyom, de egy kitömött vakond, marha jól jönne. Hogy mihez? Azt még nem találtam ki, de valamire biztosan jó lenne. – Kell egy kitömött vakond! És a neve – kiálltok fel körbe nézve, de kurva sötét van és csak a kerítést látom – keríííítééééés lesz! – Jó név ez egy kitömött jószágnak, úgyse fogja magához hívni senki sem. Maximum én, de olyan állapotban már mindegy mit kiabálok. – Menjünk el a nyanyához! – Súgom, mert hajt a vérem, nekem, az most már nagyon kell! De hogy minek suttogok, azt én sem tudom. Nehogy meghallják a kísértetek.
- Dehogy várok! – Vágok a szavába. Hogy várnék már bármire is, mikor a seggünkben vannak a sünök? Menni kell, menekülni hetedhét határon át, az üveghegyeken is túlra. Remélem teli üvegek lesznek, de csak amíg odaérek. – Nem akarsz az ellenfelem lenni, Csillagfény? Pedig lézerkardokkal szétcsatázhatnánk a várost! – Teljesen lényegtelen, hogy az egy másik történet része, az agyamban tökéletesen passzolna a jelenethez egy lézerkard háború. – Harley Quinn szuper dögös! – mindjárt megjött a kedvem Robinna lecseréléséhez egy pillanat alatt. Faszi névre hallgató jó kislány, vagy egy dögös őrült picsa? Az utóbbit választanám elvitelre. Na köszi, puszi! Mert jónak lenni uncsi. kell a vadság, az őrület, a hangzavar és kurva sok szex, hogy az élet élvezhető legyen. – De kell a Batmobil is! Mert mi utáljuk Batmant és ki akarunk baszni vele! Kell a kocsija, abban fogok, spontán habpartit tartani, utána meg összetörjük vele a főtéri szobrot, mert az kurva ronda! – Állok elő rögtön egy igen Pazar tervvel és Isten óvja a várost, ha csak egyetlen hasonló kocsit is meglátok, lenyúlom azonnal.
- Én vigyáztam – csak nem a golyóimra, hanem rá. Hát ezért kell nekem a kínok kínját kiállnom pár pillanatig. - Nem tudom ki az a holdtündér, de kurvára megvettél a rakott szoknyával és a térdcsizmával! Legyél az! – Gyorsan változnak itt a dolgok, minden ötödik percben valaki más lesz én meg azt sem tudom, hogy most ki vagyok. Vagy kivagyok? Mindegy, de a rakott szoknya szexis, ez vitathatatlan tény. Miért nem hord azt a világ összes 20 év alatti nője? Nekem szükségem van egy rakottszoknyavilágra! Persze csak a kitömött vakond után, de akkor azonnal.
Mire észbe kapok, már majdnem a kerítésen őgyeleg a dárdám és még értelmet is látok benne. Szerencsés véletlen, hogy épp aranyhal memóriával áldott meg a mai drogocska.
- Ez az ötlet kuuuuurva jóóó! Megcsináljuk, muszáj! hirdetünk meg minden. Én majd eltévedek és hívom. Amúgy tudod a számukat? – Nézek rá pislogva, kezemben a mobilommal. Itt már nincs ok és okozat, csak egy nagy zagyva információhalmaz a fejemben, ami olykor kidobál dolgokat a számon át. – Ja, akkor nekem sem kellene telefonálnom, mert asszem bebasztam. De ez még nem biztos! – Mert semmi sem támasztja alá azon kívül, hogy…. Mi is volt az, ami támasztotta? Megrázom a fejem, de elveszik az információfonal. Baszki, most mi van?
- Ketten vagyunk, mindkettő járgány IS kell! Meg egy csomó tartalék, mert aligha lennék most jó sofőr. Jimbó is jobb lenne nálam. – Röhögök, de ez a Jimmbóbimbó gyerek, totál pszichopata. Mit rabolgat el minket fényes este? És ezen a tényen elképedve már menekülünk is, jó cikkcakkos masírozással minél távolabb. De az üveghegyek nincsenek itt basszus, valaki megitta mindet! Meg fogunk halni! Ha nem az őrült taxis miatt, akkor szomjan.
- Szerinted ez most nő vagy pali, vagy ufó? Mert nem mindegy kinek kell vele flörtölnie a fánkomért! Mert kell a fánk, tudod. Zsaruk…fánk, van valami összefüggés, érzem a kisujjam jobb sarkának csücskében.  – De az az ogre aligha fog nekem fánkot szerezni, amitől ideges leszek. – Ó, Mike Myers egy igazi klasszikus! Ki ne akarna vele kocsikázni? – Mondjuk vélhetően erre a kérdésre akadna pár millió jelentkező, de én baszottul benne vagyok. – Ja, szerintem a zsaruk találtak egy fánkost közelebb is! - Bassza az agyam a fánk, mi az, hogy nincs? – Tényleeeg! – Pislogok a nőre majd az ogre után kiálltok. – Szépségem, pezsgő nincs raktárok? Vagy bármi más alkohol, esetleg köhögés elleni szirup? – Már konkrétan bármi jó lenne. A nő további szavaira csak élénken bólogatok. Ja, Jimbó elvitte a lóvét és hívunk még valakit. – Majd Ash hazavisz, ha nem kurva piás ő is! – Röhögök, mert lássuk be, ritka nagy pillanat az, ha józan állapotban látom éjfél után.
Közben megérkezik a kaja és teljesen surmó módon kezdem el falni. – Ez, millió csillagos! – Hát sokkal jobb, mint azok a tányéron lévő koszfoltok, amiket anyám ételnek hív a felkapott éttermekben. És már nyújtom is a karom, szemlélve a művet. Amint végzett átveszem a filcet, ráírom, hogy BAXI, majd alá a telefonszámom, hogy megtaláljon, ha én nem találnám magam és végül egy perverz kis csöcsös nyuszit is kap, rendőrsapkában. – Tökéletes! – Nézem a művem, majd a nőre pislogok megerősítést várva két újabb falat között.