Hosszú évek teltek el, amióta nem láttalak, pontosabban tíz év és jó pár hónap. A szüleink nem tudtak gondoskodni rólunk, anyánk egy alkoholista, apánk meg alkalmi munkákból élt, ami két gyerek nevelésére nem lett volna elég. Emiatt meghoztak egy döntést, egy igen erős döntést, aminek az lett a vége, hogy én apámmal maradtam, téged viszont elvittek. Én úgy tudtam egész gyerekkoromban, hogy ez mind azért kellett, mert ha együtt kerülünk állami gondozásba akkor külön fogadnak majd minket örökbe, de így majd egyszer talán találkozhatunk újra, és neked lesz egy jó életed. Nagyon remélem, hogy ténylegesen jó életed lett, mert nekem semmi nem volt a gyerekkoromban jó. Áldom az eget, hogy te kiszabadultál ebből a világból, amit apával kaphattam, és mindig is abban reménykedtem, hogy majd egyszer megkereslek, amint nem függök a mérgező környezetemtől. Ez előbb megtörtént 2019 vége volt az az alkalom, amikor újra találkoztunk méghozzá a Thunder Bayben (van erről egy elkezdett játék is), ahova te jársz. Kiderült, hogy mindvégig itt voltál, de én nem igen jártam a városnak azon a felén, te pedig a másik fele nem néztél lehet a múlt miatt, lehet mert haragudtál rám. A szüleim látogattak téged, ők tudták, hogy itt vagy, csak én nem, és most hatalmasat csalódtam mindkettőben. Benned nem csalódtam sohasem, csak szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat. Szerinted menni fog valaha?