Emlékszel, mikor kiskorunkban rágót nyomtam a hajadba, te pedig bosszúból beástál a homokba nyakig? Nem? Nem is csoda, ugyanis ezen szép pillanatok meg sem történtek.
Évekig abban a hitben voltam, hogy a család szó nálunk kimerül apuban, anyuban és bennem. Egyke voltam, és valójában mégsem teljesen, csak épp nem tudtunk kilétedről. Talán még apám se, aki gyakorta szedett fel alkalmi partnereket a kaszinókban, míg elverte a pénzünk. Csodálom, hogy csak te lettél!
Mikor azonban elég idős lettem és kezdtem otthonosan mozogni a hackerek világában, rád bukkantam. Meg is leptél rendesen, kistesó! Utánad szimatoltam, ám odáig nem merészkedtem, hogy fel is keresselek. Több szempontból sem szerettem volna. Azonban valamilyen úton módon te is tudomást szereztél rólam. Arról nem, hogy milyen üzelmeket folytatok, de arról igen, hogy jelenleg merre élek.
Így eset meg, hogy a boltba menet dohányért, beléd ütköztem a lakásból kilépve. Hogy milyen okból azt nem tudom.