Han, te vagy az én nem túl kedves mostohabátyám. Édesapám 3 évvel ezelőtt vette el a te gyönyörű és szintén özvegy édesanyádat. Azóta élünk egy fedél alatt és te azóta próbálsz levegőnek nézni. Apámat szereted, ő örül, hogy van egy fia, te örülsz, hogy komolyan vesz téged. Tudod, nagyon szeretném, ha igazi család lehetnénk, főleg mert a szüleink alig vannak otthon. Ezért főzök neked mindig és ezért fecsegek annyit. Próbálok valami féle kapcsolatot kialakítani veled, de nagyon nehéz áttörni a védelmi vonaladon. Minél jobban keresem a figyelmed, annál gonoszabb vagy. Nem tudnál egy kicsit szeretni engem? Nem lehetnénk legalább barátok? Annyira igyekszem, legalább elmondhatnád, hogy mi a problémád velem.

Részlet az előtörténetemből:
Az új anyával egy csomagban jött egy új testvér is. Nem sok mindent tudok mondani a bátyámról. Tökéletesre fejlesztette azt a képességét, hogy levegőnek néz engem. Talán szégyelli, hogy egyáltalán bármiféle köze van hozzám. Nem panaszkodom ezért, mert néha nap mégis észrevesz és annak sosincs jó vége. Bárcsak soha se kéne találkoznom vele. Ilyenre gondolnom sem szabad. Ahogy anya mondta régen: a családnál semmi sem lehet fontosabb.

Han egykor népszerű volt az iskolában, szeretett szórakozni, barátkozni, viccelődni. Fiatal korában ismerte meg az első szerelmét, majd nagyon hamar el is veszítette. A lány hirtelen hunyt el túladagolás miatt egy házibulin, még a gimi első évének végén. A fiú összeomlott, nem evett, nem aludt, sokáig kezelések alatt állt. Mikor végre kiengedték, egy új városban egy új otthon, egy mostoha apa és egy új húg várta, aki kinézetre nagyon is hasonlít az egykori kedvesre. Han érthetően rosszul viseli a lány jelenlétét, mintha szellemet látna. Ráadásul a második évét meg is kellett ismételnie a sok kihagyás után, így ő és Hye egy osztályba kerültek. Nagyon nem szeretné kedvelni a lányt, de az új kishúg túl aranyos ahhoz, hogy ezt elkerülje.