Ash, te drága. Mit mondhatnék rólad, azon túl, hogy általános iskolás korom óta a szomszédom vagy? Már annyi mindent megéltünk együtt, a faházas játékoktól kezdve egészen az első bulikig. Engem hánytál le először részegen és te nevettél a leghangosabban, mikor felgyújtottam a szekeret az unokabátyámék alatt. Remek barátok vagyunk, de sokat húzzuk egymás agyát. Néha inkább ellenségeknek látszunk, talán egy kicsit azok is vagyunk, még saját magunknak is. De nem lenne jó a buli, szívatások nélkül. Milyen nap lenne az, ahol nem kérdezem meg, hogy odáig vagy e már értem? Imádom nézni azt a hülye arcot, amit erre a kérdésre vágsz. Mondanám, hogy okosabb és érettebb vagy nálam, de szerencsére kurvára nem. Ha te nem lennél, nem tudom kivel élném meg a legőrültebb pillanataimat. Ráadásul, minden hülyeségünk ellenére, ha kell, azért csak ott állunk egymás mellett a szarban. Te nem az vagy, aki kihúz engem a bajból, hanem az, aki ott ül majd mellettem a nagy kupac szar közepén is. És tudod mit? Nincs is annál jobb, mint amikor együtt tomboljuk végig az éjszakát. Azt hiszem, hogy mindent tudok rólad, hogy én ismerlek a világon a legjobban. Fogalmam sincs arról, hogy épp te okozod majd a legnagyobb meglepetést.