Az én drága kishúgom vagy, akit annak ellenére is imádok, és szeretek hogy konkrétan letagadtál. Nem haragszom, megértem hiába esett rosszul. 2 évvel ezelőttig nagyon jó kapcsolatunk volt, én nagyon szerettem veled tölteni az időm nagy részét, és mindig is jó nagy testvér akartam neked lenni. Tudom, hogy te is szerettél velem lenni, játszani, és az én estimesét olykor jobban szeretted, mint apáét, de anya mesélése volt az igazi mindig is. Nincs sok köztünk, és nem is éreztettem, hogy igenis az idősebb vagyok, és apáskodni fogok feletted, mert sosem volt az a fontos számomra. A gond csak az volt, hogy az iskolában történtek miatt én megváltoztam, és te is inkább kerültél. Nem tudom, hogy azzal romlott-e meg a kapcsolatunk, hogy én bezárkóztam túlságosan is, vagy amiatt, amiért senki sem beszélget ott szinte velem. Nem tudom, de az biztos, hogy nem szeretem ha ilyen állapotban vagyunk én mégsem merek odamenni hozzád. Egyszer hallottam, ahogy a barátaid előtt letagadtál, azóta meg sem próbálom a társaságod keresni. Sajnálom, ha bármi rosszat tettem ellened, remélem még helyrehozhatjuk.