Amikor egy gazdag félnótás nagy hatalomra jut és komoly bevételei származnak mindebből, érthető módon előbb vagy utóbb paranoiás lesz. Félni kezd szinte mindentől. Az üzlettársaitól, alkalmazottaitól, olykor még a barátaitól és a családtagjaitól is, hiszen retteg tőle, hogy hátbaszúrják. Már pedig az csak akkor történhet meg, ha elég közel kerül hozzá az illető. Az őrültség határán pedig megszűnik a beléjük vetett hite, mindegy az, hogy gyermekkori barát vagy saját gyerek, és egy külsősben keresi erre a megoldást. Egy bérgyilkosban. És itt jövök én a képbe.
A tag hozzám fordult segítségért, és egy szép kis összegért felbérelt, hogy öljem meg egyik üzlettársát, aki szerinte nem csupán fúrja a háta mögött, de ezáltal szívesen látná holtan is. Bár egy ismeretlen fickó csendes eltüntetése is elég macerás, de tudtam mit vállalok, így kezet ráztunk. Ilyenkor fontosnak tartom nem csak a célpontot megismernem, de azt is, aki felbérel, mert egy bérgyilkos - egy jó bérgyilkos - nem tudhatja nem-e csapdába sétál egy jónak hangzó ügy alatt. Na meg lévén, hogy jómagam is sötétüzelmekkel foglalkozom, okos dolog az elővigyázatosság, mert hiába a kádnyi lóvé, ha véletlen valami főfejes fiát nyírom ki, hiszen akkor könnyen megeshet, hogy engem fojtanak vízbe vagy etetnek meg a kutyusokkal. A kutató munkát követően jöhetett a terep szemle és az ötletelés, miként oldható meg a leggyorsabban és feltűnésmentesen a procedúra. Mindezek azért is jók, mert a munkavégzés közben nem csupán újabb kihívásokkal találkozhatsz, de sok új tapasztalattal is gazdagodik az ember. Na de erről később...
A kitűzött napon már nincs idő előkészületekre, mint mondjuk egy túrához, hanem napokkal előtte mindennel el kell készülni, mert különben kapkodhatunk. És ha kapkodunk, akkor könnyen otthon maradhat az iránytű vagy a telefon. Szóval kaptam az előre kikészített cuccaim és a helyszínre mentem, ahol aztán majd jól bekuckózhatom magam egy néhány órára - attól függően, hogy minden rendben megy majd - és kényelmesen elvégezhetem a munkám, majd biztonságban le is léphetek. Szépen letelepedtem egy bontásra szánt parkoló tetején és miután összeszereltem a puskát, a szkóppal bíbelődés mellett már rágyújthattam. Az illető ott volt, ahol lennie kellett, egy jóval távolabbi épület sokadik emeleti irodájában, aminek üveg falai voltak. De nem golyóálló. Ennél könnyebb munkám sincs túl gyakran. Az asztala sarkán ült és idegesen lötyögtette a kezében lévő whiskys poharat. Egy telefonra várt. Én pedig éltem a lehetőséggel és még azelőtt agyonlőttem, mielőtt leszállt volna kényelmetlen ülőalkalmatosságáról. Nem tört ki az egész üveg és jó ideig talán észre sem vették, hogy mi történt. Addigra pedig én már egy klubban iszogattam a bárpultnál mialatt a megbeszélt összeg dupláját utalták át hozzám. Hogy miért? Mert a paranoia noha rohadt egy dolog, sokszor nem is akkora ostobaság.
A tagnak igaza volt üzlettársát illetően, valóban megakarta öletni. S minek után ez bebizonyosodott, megkerülvén a dolgot, a magam malmára hajtva a vizet felbéreltettem magam ezzel az üzlettárssal, aki a pénzösszeg dupláját ígérte, annyi különbséggel, - mert neki volt annyi gógyija, - hogy nem utalta azonnal. A tag az üveg kalitkában az én hívásomra várt, amit akkor kellett volna megejtenem, ha megöltem gyilkos szándékú partnerét. De a munkám elvégeztem és ez a lényeg. Egy bérgyilkos pedig attól bérgyilkos, hogy felbérelheti akárki. Már pedig, ha az egyik többet ajánlj, hülye leszek visszautasítani. Tény, hogy nem egy túl tiszta munka ez, de ezzel tudni kell élni.
Aznap éjszaka úgy berúgtam, hogy ahelyett, hogy taxit fogtam volna, egy buszmegállóban kötöttem ki, miközben hangos morgás közepette próbáltam meggyújtani az utolsó szál cigim. Az esőben.
Biztos nagyon röhejesen nézhettem ki, mert megjelent mellettem valaki és egyszeriben csak azt vettem észre, hogy már nem kopog a bőrdzsekimen az eső. Fel is néztem hunyorogva, számban az elázott szállal, kezemben az öngyújtóval, és ekkor tudatosult bennem, hogy esernyőt tart fölém. A ciginek már lőttek, de értékeltem az idegen figyelmességét. Rá is sandítottam, hogy ki az a lökött, aki képes volt megszánni és támogatni, hogy rontsam itt a levegőt és az egészségem. Akkor még nem tudtam, de szőkesége onnantól a kedvenc hobbimmá vált.