Utálom. Napról napra egyre jobban. Hogy mit vagy inkább kit? Őt. Mindennél jobban. Azt, hogy nála kellett élnem, hogy pénzelte a tanulmányaimat, hogy belopta magát az életünkbe és az orránál fogva vezette anyát és az öcsémet, hogy előadta mennyire jó ember és azt, hogy a mézesmázos mosolya mögött egy igazi szarrágó lapult meg. Engem nem tudott átvágni, ismertem azt a tekintetet, amivel engem méregetett; mindig valami sötét húzódott meg a szemeiben, de élénken fénylett, akárhányszor csak végig siklott az alakomon. Pont úgy, mint mikor a jó szimatú üzletember értékes kincsbe botlik… Na persze, Ő azt sem árulta el soha, miféle üzletben utazik.
- Halj meg! Gyerünk már! Halj már meg! - Vér, vagy valami hasonló cucmó fröccsent a kijelzőn, ahogy végül sikerült lekaszabolnom az ellenfelemet. Örömittasan pattantam fel a székemből és emeltem a konzolom a magasba. – HÁH! Na, most ki az apuci?
Egy jó boss fight mindig meghozta a jó kedvem, a legszarabb napomon is. A Resident Evilnek pedig egyik része sem okozott még csalódást ebben. Ezzel a hetedik résszel most játszottam először, és eddig imádtam, főleg, hogy az éjszaka közepén toltam, így csak még több adrenalin robbant az ereimben ettől a játékélménytől. Láncfűrésszel lekaszabolni és autóval többször is elgázolni valakit mire megnyúvad, eléggé felpörgeti az ember lányát, főleg, ha olyan embert képzel a helyére, akit mindennél jobban utál, ugye. Apuci... kicsit ironikus, hogy pont ő volt az első legyőzendő boss, mert nálam most telibe ide vágott ahhoz, amit még éjjelre terveztem.
Ő ugyanis megint lelépett itthonról. Egy ideje már megfigyeltem, hogy a hét néhány napján fogja magát és a hajnali órákban kisunnyog a házból - ilyeneket nem nehéz észrevenni, ha valaki éjszakai bagoly és pirkadatig nyomat mindenféle játékot a haverokkal. Érdekes, hogy eleinte azért vigyázott, nehogy bárkinek is szemet szúrjon, de az után, hogy egyszer rajta kaptam és nem szaladtam vele egyből anyához, gyakorlatilag le se szarja, hogy én tudok-e róla mit szokott csinálni. Nem mintha konkrétan tudnám, de azt biztosan, hogy semmi jót. Valamiféle kimondatlan egyezség született köztünk akkor; én nem köpöm be, Ő pedig nem szól bele az én dolgaimba és megtűri a gyanakvó pillantásaimat.
Igazából sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy elég lenne anyát, meg az öcsémet is csak egyszer felkelteni emiatt, biztos eredményezne valami balhét, de nem elég maradandót ahhoz, hogy eltakarítsam ezt a szemetet az életünkből. Így is túl sokáig volt már részese amúgy is.
Nem, nekem határozottan valami olyan aduász kell ellene, amiből sehogy sem magyarázhatja ki magát. Biztos szar embernek tűnhetek, amiért ennyire fúrom Őt, de egyszerűen rossz érzésem volt vele kapcsolatban már a kezdetek óta, amit sosem rejtettem véka alá. Kezdetben még hittem benne, hogy megváltozhat róla a véleményem és bebeszéltem magamnak, hogy talán csak azért nem kedvelem, mert apa helyére pályázott, de így, három év után már tudom, hogy az első megérzésem volt a helyes. Bőven volt időm, hogy kicsit szaglásszam utána és kiderítsem, hogy nem jó arcokkal üzletel.
Ma éjjel egy kicsit messzebbre akartam menni a szimatolásban, mint eddig valaha. Párszor megesett már, hogy követtem, s mint kiderült, mindig ugyanahhoz a régi, külvárosi ingatlanhoz ment, ami leginkább egy lepukkant laktanyához hasonlított, ott meg általában valami öltönyös, vagy legalábbis drága ruhás és egész biztosan pénzes fickókkal találkozott. Most úgy döntöttem, ezúttal nem csak kívülről fogok ott nézelődni; be akartam menni.
Ránéztem az órára. Lassan két óra. Már vagy fél órája annak, hogy Ő elment. Most már biztonságos lesz számomra is elindulni. De mielőtt belevágnék ebbe a hülyeségbe, még el kell mentenem a játékállást és rituálisan írnom kell a legbizalmasabb online cimbimnek, hogy megint öngyilkos küldetésre indulok.
Hellcraze épp offline volt discordon, ami tökéletes, mert a világért sem akartam megint végig hallgatni a szokásos aggodalmaskodását - na nem mintha nem lenne jogos -, az csak idegessé tenne. Így viszont nyugodt szívvel küldhettem el neki az üzenetemet:

DarkJester Heyy csak szólok, hogy megint Őt követem. Ezúttal be
                  fogok menni abba az épületbe, muszáj tudnom, hogy
                  mi van odabent
                  Ha reggelig nem jelentkezem, akkor meghaltam
                  JK