Tay & Xinie

Büszke voltam magamra, mert éppen csak néhány percet késtem, mire odaértem a bolthoz és azt is inkább a magassarkú cipőben való sétálásra lehet ráfogni, ami az esti dugó egyenes ágú következménye, nem pedig arra, hogy alig találtam meg a megfelelő árnyalatú szájfényt, ami egész jól megy a ruhámhoz. Mindenesetre már akkor mosolyogni kezdek, amikor meglátom Taylort az üzlet előtt, kezében egy papírzacskót szorongatva. - Látom sikerült beszerezni Holly ajándékát - kajánul vigyorogva jut eszembe az üzenetváltásunk, amiben megbeszéltük, hogy kedveskedünk majd valami kevésbé jó meglepetéssel egy kicsit az iskola egyik legnagyobb libájának. Bianca meg kap majd tőlünk egy üveg alkoholt, úgyis mindig a zserbós krémlikőrre fáj a foga, hátha egyszer majd bele is törik. - Én is eltettem pár hashajtó tablettát a táskámba. Serencsére jól emlékeztem és még volt otthon, amúgy sem hiszem, hogy apa ma este hiányolná azt a fél dobozt - ha meg mégis, akkor most így járt.
- Mit gondolsz, vajon tényleg fel vagyunk írva a vendéglistára vagy Bianca megint jó ötletnek tartja majd, hogy szórakozzon egy kicsit velünk? Volt már rá példa, hogy a lány elhívott minket valahová, aztán fél órát váratott minket, mire közölte a biztonsági őrrel, hogy személy szerint ő hívott meg minket a bulijára. Addig meg a kapuban kellett győzködnünk az ürgét, hogy márpedig biztos rajta vagyunk azon a bizonyos listán.
- Kár, hogy Carla nem tudott velünk tartani, ő még jobban imádja a születésnapos királylányt, mint mi - nevetek fel, mert eszembe jut a barátnőnk őszinte és nyers véleménye a lányról, amit már vele is megosztott nemegyszer: esküszöm, élmény volt nézni, nemhogy átélni.
Szerencsére Bianca háza nincs olyan messze a bolttól, mindössze csak pár sarkot kell gyalogolnunk és az időjárás is kedvez most nekünk. Az ég tiszta, tele van csillagokkal és már érezni a tavasz lassú közeledtét. - Alig várom, hogy április legyen és a te születésnapodat is meg tudjuk már ünnepelni - csicsergem izgatottan már a tóparti buli gondolatától is, miközben mellette sétálok. - Arról sem szóltam még, de elhívtam magammal Bastient, bár nem is tudom, hogy ő alapból szerepelt-e már a vendéglistánkon. Meglehet, de én inkább koncentráltam a plusz főkre, akik ellen Taylor előszeretettel érvelt a jó múltkor. - Majd esetleg átveszünk pár kevésbé rossz ötletet a ma esti házibuliból, hogy szükség esetén fel tudjuk majd használni a mi partinkon is - rendesen lecsökkentve azok igencsak megbotránkoztató oldalát. Bianca előszeretettel szokta ugyanis olyan elemekkel megspékelni a bulijait, amik egy mezei városlakónak már-már felérnek egy rossz álommal is.

Xini x Tay

“Never be the first to arrive at a party or the last to go home and never, never be both."

Lélekben azért felkészültem az eladó esetleges fura kérdéseire bár meglepő módon nem kaptam most a szokásos megjegyzésekből sem. Lehet túlságosan lefoglalta, hogy a lábaimat bámulta. Hát..nos igen, aki azt mondja, hogy egy jól megválasztott magassarkú és koktélruci párosnak nincs kozmoszra ható ereje, az bizony ostoba. Igenis van és nem is akármilyen. Úgyhogy kommentároktól mentes volt a vásárlásom. Mindenesetre egy angyali mosollyal hálálom meg a gyors kiszolgálást és alig várom, hogy kihúzhassak végre a bolt elé. Mondjuk minimum úgy nézhetek ki a papírzacsival, mint egy escort lány a dugipiájával, na de sebaj. Ma végül is egymás escortjai vagyunk Xinivel, úgyhogy tőlem aztán az összes barom annak néz aminek szeretne.
Nem kezdem el görcsösen az órát bámulni, helyette csak szép kényelmesen rágyújtok és mire meghallom a magassarkúk egyre közeledő határozott neszeit azért előveszem a telefonom. - Új rekord, csak 4 percet késtél! Még a cigim se szívtam el! - nevetve meghajolok felé - Naná, hogy sikerült. - emelgetem meg a zacsit - De valamit adnunk kéne neki...kár, hogy megsérül a zárjegy ha bármit megbontunk...de sebaj! - most végtelen aljas dolgokra készülünk, de...kapja be az a picsa, igazából megérdemli azért amit 3 éve a létével tesz a sulinak és persze nekünk is. Talán, esetleg, lehet, hogy kevésbé rühellném ha nem dugott volna Jaxszel, de ezen már az égiek sem tudnak változtatni és persze nekem kell lenyelnem és úgy csinálni mintha nem érdekelne. - Az eléggé Murphy lenne, ha pont most kéne neki fél doboz hashajtó. - elmosolygom, azzal eléggé kiütné magát Mr. Laconte legalább két napra. Bár a wc-ről is lehet meetinget tartani, nincs azzal manapság semmi probléma sem.
- Őszintén? Halvány fogalmam sincs. Lehet, hogy megint parkolnunk kell majd kint, hogy a nagysasszony méltóztasson beengedni...az is lehet, hogy simán bemehetünk. Ez majd kiderül ha odaértünk. - közben körbejárom őt - Ez már igen, retttentően jól nézel ki Xin! - muszáj megdicsérnem, hát komolyan mintha egy hercegnős - egy modern hercegnős - meséből libbent volna ki. Hihetetlen szép, ahh...de örülök, hogy ilyen barátnőm van!
- Odase, még lehet megjelenik...tudod, hogy Carlitánál sose lehet tudni. Egyébként se tudom mi lehet az az ok, amit indoknak hoz fel egy buli kapcsán. - furcsálltam is amikor nemleges válasz jött. Nyilván rögtön felhívtam és nyilván nem vette fel a telefonját valamiért, csak jött a később megírja szöveg. Na, hát azt ajánlom is ami azt illeti. Csendesen sétálunk, komolyan pedig az a liba megérdemelne egy felhőszakadást...minimum, de nem. Csodás idő van, tényleg. Kedvem lenne kiülni a parkba vagy valami...hát...máskor.
- Szerintem sose lesz április...gusztustalanul lassan mennek mostanában a hetek. - sóhajtok kelletlenül - Húú valami olyat szeretnék amiről még 80 éves koromban anekdotázhatok a mama klubban! - nevetve karolok belé, ezt a cipőt amúgy sem arra tervezték, hogy egyedül mászkáljak benne. Vagy túl sokat ácsorogjak egy helyen, viszont ebben tetszettem magamnak egyedül, úgyhogy jött. Nem hagyhattam ott szegényt. - Hát perszeee, hogy meghívtad! - vigyorgok rá - Ah eszméletlenül feldobtál ezzel a hírrel! De meséld már el, hogy derült ki, hogy ő volt az a lovag a múltkor? - komolyan kíváncsi vagyok. Mondjuk amennyire ismerem Bast rá is vall, hogy bajba jutott királylányokat ment meg. Az pedig, hogy pont ők ketten jöttek össze, egy nem várt de voltaképpen teljesen tökéletes dolog. Összeillenek. Bas rendes srác és Xin mellé pont egy ilyen típus kell, mint amilyen ő. Na meg helyes is, Xin gyönyörű, hát évkönyvbe azt a fotót a tavaszi bálról majd. - Akkoor vele jössz a bálba is majd? - mert jön, mindig megyünk. Igaz nekem tavaly naggyon kellemetlen volt, vagyis inkább erőltetett a dolog. - Xinibébi, nekünk sosem lennének ilyen elbaszott és giccses ötleteink mint ennek a csajnak, ez ezer százalék. Pluusz voltunk már egy csomó ilyenen és tudjuk mit nem áldoznánk be. Például amikor tavaly télen a csaj nem mondta, hogy dobjuk le a cipőket és két óra alatt az egész egy sár és szesztengerré változott. - nevetek - Hhajjj, lassan megérkezünk. Esküszöm mintha vizsgázni jönnék úgy görcsölök. Pedig csak egy ostoba buli iskolánk királynőjének tiszteletére. Csempésztél végül valami piát apádtól amit ajándék címszóval odaadunk? - nézek rá kérdőn, mert bevallom marhára csak magunkra gondoltam és az én táskámban csak a jól bevált vodka lapul. - Nem kentem le a szemceruzám? - fordulok vele szembe mielőtt még odaérnénk. - Már csak az hiányozna basszus! - nagy levegő akkor és induljunk. Megnyomom a csengőt és az öblös hangnak bemondom a nevünket, eltelik vagy két perc mire nagy berregéssel a tolóajtó kinyílik. - Nahát mekkora előrelépés! - nevetek és megindulok befelé. - Mások az oroszlán szájába mennek, mi meg a luxus cicáéba...miau! - istenem miért nem nyomtam be egy felest, jobb lenne a közhangulatom míg odalibegünk köszönni a főpicsának.

Tay & Xinie

- Látod, mondtam én, hogy az a fürdőkádas elalvás másodszor már nem fordulhat elő - reagálok kuncogva a késéssel kapcsolatos megjegyzésére. - De, ha tudtam volna, hogy mégcsak nemrég gyújtottál rá, akkor jobban átgondolom, hogy illik-e ez a rúzs a ruhához. Elég nagy dilemma volt, pláne, hogy még a tükör előtt sem állhattam eleget a döntés meghozatalához, mint ahogy szoktam. Viszont Taylor már annyiszor nézte el nekem, hogy perceket - vagy inkább órákat - kések, hogy most az egyszer nem akartam megváratni. Még a végén valaki elorozta volna magának, holott a ma estére már megbeszéltük: egymás kísérői leszünk, ami több pozitívumot is tartogat magában. A leglényegesebb, hogy nem kell elviselnünk a házibulin időről időre előbukkanó idióta férfiegyedeket, akik mindenáron - és tényleg szó szerint értve - csak fel akarnak szedni maguknak valakit egy szórakoztató éjszakára. Nekem pedig - és szerintem Taylor nevében is beszélhetek - egyáltalán nem fűlt a fogam ahhoz, hogy bárki estéjéhez is asszisztáljak most, pláne, mert csak egyetlen egy fiú van az életemben, akit a közelemben szeretnék látni ilyen értelemben: Bastien. - Ó, már körvonalazódott is a fejemben valami személyes ajándék a számára - kacsintok Taylorra, amint szóba kerül az este egyik kulcsszereplője. - De persze, tényleg kellene valamit vinnünk neki, ha már volt olyan kedves a barátnőivel együtt, hogy meghívtak minket is az év születésnapi bulijára - grimaszolva éreztetem a barátnőmmel az iróniát. Nem volt ez a parti egyikünknek sem egy vágyálom, de mivel semelyikünknek sincs jelen pillanatban jobb dolga és a hashajtó-tüsszentőpor kombinációját mindenféleképpen ki kell, hogy próbáljuk a kisasszonyon, kénytelenek vagyunk megjelenni a város talán legelitebb eseményén. Mert a programok, amiket Bianca szervez - vagyis inkább a szülei - tényleg elég nagy népszerűségnek örvendenek. Csak nem mindig társul mellé öröm is a vendégek részéről. - Hát, ezt még elképzelni sem akarom - nevetek fel kétségbeesett arccal apám említésére.
- Előbbi esetében a biztonság kedvéért magamhoz vettem a jól bevált kis flaskámat - tapogatom meg a vodkát rejtő fémdobozt vigyorogva. - Mondod ezt te? - kérdezek vissza, mikor körbejár és én is megszemlélem őt jó alaposan. - Azt kell mondanom, hogy tényleg örülök, hogy a város legjobb nőjét vihetem magammal ebbe a csodálatosnak ígérkező házibuliba. Így már máris szebb az estém. Csak Bianca és a csatlósai ne tegyék kicsit sem tönkre.
- Végülis igazad van - értek egyet Carlával kapcsolatban. Lehet, hogy pont akkor bukkan majd fel a parti helyszínéül szolgáló házban, amikor senki sem számít rá - mi sem.
- Kihívás elfogadva! Amúgy is olyan születésnapot akartam neki rittyenteni a lányokkal egyetemben, amilyet majd soha sem felejt el és örömmel fog rá évek múlva is visszaemlékezni. Csak remélni tudom, hogy ez valóban így is lesz majd, de az biztos, hogy én szó szerint mindent meg fogok tenni ezért. - Remélem nem probléma - nem mintha Taylor szavaiból azt venném ki, hogy az lenne, de én már csak ilyen vagyok: állandóan aggódok valamin. Meg el is pirulok, amint beavatom a lányt a részletekbe. - Ó, hát nem ő volt, aki megmentett, - javítom ki - viszont őt rohantam le egy csókért, amikor hatni kezdett az a nyavalyás tabletta. Persze így utólag azért örülök neki, hogy nem voltam józan azon az estén, de, ha Bastiennel maradtam volna a csók után is annak azért jobban tudnék örülni. De már mindegy. - Aztán az iskolában odajött hozzám és megkérdezte, hogy minden rendben volt-e a bulin, én pedig azt sem tudtam, hogy miről beszél - és kicsit sem volt kínos, dehogyis... - Végül bevallotta, hogy őt támadtam le és hogy nem volt ellenére. Aztán kaptam tőle egy kis ízelítőt abból a híres csókból - vigyorgok akaratlanul is, mint a vadalma. - Arról még nem beszéltünk igazából - felelem a bállal kapcsolatos kérdésére. - Meg még együtt sem vagyunk, csak találkozgatunk - meg eljárunk randevúzni, szóval lehet csak feleslegesen várok arra, hogy megkérjen, hogy a barátnője legyek, mert már kimondatlanul is az vagyok, de na... Mindig is túlságosan romantikus alkat voltam.
Na igen, Taylornak igaza van: az az este igencsak megmaradt egy rossz emlékként mindegyikünknek. - Soha sem sajnáltam még annyira a magassarkúmat, mint akkor - hazaérve pedig dobhattam is ki a szemetes konténerbe, mert már menthetetlen volt. - Remélem most nem vár ránk ilyen fajta meglepetés - nézek rá oldalról kicsit aggódva, mert ennél a lánynál soha sem lehet tudni, hogy éppen mivel készül megbotránkoztatni a város lakóit. - Hát, nem akarlak elkeserteni, de - bizonytalanodok el, mert be kell, hogy valljam: én is elfelejtkeztem a királynő ajándékáról. - Viszont máris van egy remek kis ötletem erre vonatkozóan - de az csak akkor él, ha előbb átjutunk a biztonsági személyzet harcvonalán. - Tökéletes vagy, mint mindig, ne aggódj! - mosolygok rá őszintén, mikor a kinézetéről kell kérdezgetni. És tényleg így van: igazán elhihetné már, hogy Taylor Layne egy remekbe szabott csoda úgy, ahogy van. - Ezerszer inkább az oroszlánra szavaznék, de már úgyis mindegy.
De mielőtt a születésnapos lány elé vonulnánk megfogom Taylor karját és az előszobába kihelyezett bárpulthoz húzom. - Elnézést, kérhetnék esetleg egy kis csapvizet? - pislogok ártatlanul a bartenderre, aki valószínűleg nincs hozzászokva ahhoz, hogy alkoholon kívül mást is kérnek tőle, ezért kicsit vonakodva bár, de eloldalog a konyha irányába, én pedig csak erre várok. Nagy merészen és a lehetőségeimhez mérten gyorsan feltornázom magam a pultra, majd megragadok egy üveget a felhozatalból. - Na, mostmár a királynő elé járulhatunk, megvan a hiper-szuper ajándéka - vigyorgok rá Taylorra, mint aki jól végezte dolgát.