Amikor reggel felkeltem az ébresztőmre egy remek üzenet fogadott a telefonomon Jiwoontól, teljesen értelmetlen valami, így nem vagyok hülye, tudom, hogy ivott az este. Szeretem, hogy mennyire nem mozgatja, hogy amúgy hétfő van ma, és nem vasárnap, mintha kicsit elcsúszott volna a napokkal vagy én nem tudom. Mindegy, összeszedem magam, a könyveket, mint amit csak kellhet erre a remek napra, és számolva a késéssel kitérőt teszek hozzájuk, hogy legalább a második órára be tudjam rángatni. Nem dolgom egy kicsit sem, de mégsem akarom azt, hogy szerencsétlen lemaradjon, főleg, hogy mindenki úgy tudja mennyire jó tanuló, meg jó gyerek, pedig nagyon nem nevezném annak. A jó egy kicsit talán nagyon messze áll tőle, de kinek mit takar ez a szó.
Nincs messzire kocsival, így ahogy számolom bőven be fogunk érni a második órára, nem is sietek annyira, mert gondolom csak összeszedte már magát, vagy valami, de az üzenetemre, hogy minden oké vele, vagy sem, arra nagyon nem válaszolt még. Ha alszik fogalmam sincs, hogy a fenébe fogom kirángatni az ágyból. Bár lehet már felkeltette az anyja, így talán nincs gond, és odaérve kicsit azért kezdek megnyugodni, mikor szembejön velem az anyja, még akkor itthon volt. - Jó reggelt! Jiwoon még itthon van? - mosolygok rá kedvesen, és mikor azt mondja, hogy úgy látta igen, és még alszik a szobájában, akkor felsóhajtok, remek. Beenged, hogy keltsem csak fel nyugodtan neki rohannia kell, így a szoba felé is veszem az irányt.
Sok mindenre számítok amikor a szobájához érek, csak arra nem, hogy egy tök meztelen sráccal találom szembe magamat. A nők még oké, azt megszokhatja az ember, de na erre pont nem számítok, és szinte azonnal eltakarom a szemeimet. - Öhm ne haragudj, nem tudtam, hogy vendége van Lee-nek - családon kívül inkább ezt használja ha jól emlékszem, ezért is mondom ezt a nevet.

Tae + Bas

336 ⋪ ⋫ Bumm

Stonewall suli. A börtöntöltelékek gyermekeinek gyűjtőhelye. Azt szokták mondani, hogy az alma nem esik messze a fájától. Hát én messze estem. Teljesen ellentéte vagyok az apámnak, de az iskolatársaim többségéről ez nem mondható el. Nem illek oda, hisz engem nem azok a dolgok érdekelnek, mint őket. Még sem lettem én a különc srác, nem lettem kiközösítve, hisz sikerült így is megtalálnom velük a közös hangot. Annak ellenére, hogy nem értek egyet azzal, amit a legtöbben csinálnak, nem adok nagy hangot a véleményemnek. Tulajdonképpen nekem nem is az számít, hogy ők hogy élik az életüket, hanem az a lényeg, hogy én ne olyan legyek, mint az apám. Azért próbálom őket is jobban megismerni és rájönni, hogy mit miért tesznek, bár ennyire nem vagyok tudatos. A lényeg, hogy a különbségek ellenére is barátkozok velük és együtt lógunk suli után. A hétvégéket is velük töltöm és olyankor vannak azok a bizonyos bulik. Azok a bulik, ahol mindenki szétcsapja magát. Nehéz lenne annyi részeggel kibírni az estét józanon, ezért én is szoktam inni, de igyekszem visszafogni magam. Egyrészt így tudok figyleni a többiekre, másrészt nagyon, de tényleg nagyon hamar beüt nekem a pia. Meg persze néha olyan koktélokat kevernek nekem, amiben szerintem nem csak alkohol van, ezért vannak éjszakák, amik kiesnek. Ennek nagy mestere Lee, aki igazából nem is az én iskolámba jár, de ezt a közeget kedveli és egyre többet lógunk, amit a májam nem díjaz.

Az ajtó nyikorgására kelek fájós fejjel. Még alig látok, de azt észre veszem, hogy egy srác áll a szoba ajtajában.
- Mi? - kérdezem, miközben a hajamba túrok, hogy kicsit rendbe tegyem. - Nem te vagy Lee? - megdörzsölöm a szemem és ekkor tudom jobban szemügyre venni. - Basszus... bocsi ez kicsit rasszistának tűnhetett - próbálok mentegetőzni, de tényleg nagyon korán van még nekem és elég homályosak az emlékeim tegnapról. Kicsit hűvös van, de ez nem véletlen. Ekkor döbbenek rá, hogy nincs rajtam ruha és még takaró sincs az ágyban. - Ez nem az, aminek látszik! - mentegetőzök ismét, miközben a fejem alól kikapom a párnát és azzal próbálom takarni magam. Nem tudom, hogy már megint mit adott nekem Lee, de biztos, hogy kapni fog ezért.

Valahogy sok mindenre számítok sokszor, ha Leehez jövök, főleg egy olyan este után, amikor ivott, de valahogy sosem gondoltam volna, hogy egy pucér pasi fog velem szembenézni. Bár nem tudom, nincs baj azokkal, akik szeretik a saját nemüket, egy pillanatig sem zavart soha, de nem gondoltam volna, hogy neki is vannak ilyesmi hajlamai, nem láttam jeleit, de az is lehet, hogy nekem erre nincs "radarom".
- Hát nem... De ha megnyugtat más is kevert már minket össze - vakarom meg tarkómat, nem tudom, hogy ki a fene ő, vagy mi a fenét keres itt, de hogy összekever minket az érdekes. Most mi van vele, meg Lee-vel? Igen gázos lenne, hogyha együtt lettek volna, de ennyire fogalma se lenne róla, hogy ki merre vagyok. Mármint engem nem kell ismernie, de csak tudnia kellene, Lee, hogy néz ki. Nem? - Ugyan, megszokott dolog már - vonom meg a vállamat, annyira nem hatnak meg ezek, igazából semmi sem, mert már hozzászoktam, hiába születtem ide, és nőttem itt fel, a mai napig kapom az "eszel macskát? Ti mind ugyanúgy néztek ki, és milyen keveset láthattok a szemetektől" megjegyzéseket, pedig elég nagy szemeim vannak.
- Nem tudom, hogy minek tűnik, de nem ítélkezem - még mindig takarom szemeimet, nem akarok sokat látni, de a nagy suhogásból ara következtetek, hogy eltakarta magát, aminek kifejezetten örülök, így el merem venni kezem szemeim elől. - Szóval öhm... Kihez is van szerencsém? - nem tudom, lehet hallottam már róla, ha egy haverja, bár Ashen kívül nem igen tudom kivel szokott eljárkálni, őt is csak azért ismerem, mert nagyon régóta barátok ők ketten.
Nagyon kényelmetlenül érzem magam amiért semmi sincs a srácon, így a takarót felveszem az ágy végéből jobban belépve a szobába, és feldobom neki az ágyra, hogy betakarhassa magát ha szeretné. - Nem tudod merre van Lee egyébként? - nézek rá kérdőn, nem igen tudom, hogy most miként kellene rá reagálnom, de el kellene vinnem Lee seggét a suliba, hétfő lévén mégiscsak ez lenne az okos.