Bas & Xinie

Hihetetlenül lassan telt el a hét, mintha minimum megduplázódott volna minden perc, pedig azzal töltöttem a napjaimat, amit a legjobban szeretek: a balettel. Mégis, mintha nem lett volna az igazi a tánc sem, úgy éreztem, hogy minden egyes pillanatomból hiányzik... valaki.
Bár az iskolában sokat találkoztam Bastiennel, de az azért teljesen más volt, mintha kettesben lettünk volna, és azért a lányokkal is igyekeztem sok időt tölteni, mert nem akartam már rögtön azzá a lánnyá válni, aki egy fiú miatt hanyagolni kezdi a barátnőit. Pláne úgy, hogy még mindig egyedülálló voltam.
A mai délutánt viszont ennek ellenére annyira vártam, mintha életem legjelentősebb táncelőadásáról lett volna szó, nem pedig egy találkozóról. Az egész hetet végigüzengettük egymással Bastiennel, és bár az elején kicsit féltem tőle, hogy a próba utáni menekülésemmel nem igazán nyűgöztem le, de hamar megkönnyebbültem, hogy nem haragudott meg rám miatta. Azóta meg már nagyjából túltettem magam a csoporttársam okozta meglepetésen és az kimondottan jól esett, hogy Bastien nem kezdett el kérdezősködni a gyógyszerfüggőségemről. Nem sokan állták volna meg ezt, talán még a barátaim sem.
- De jó, hogy itt vagy - szaladok hozzá és a nyaka köré fonom a karjaimat, hogy át tudjam ölelni. Nagyon örülök neki, hogy újra vele tölthetek egy kis időt és már az sem igazán érdekel, hogyha ezt az érzést egy kicsit talán túlságosan is nyíltan fejezem ki iránta. - Egész nap az apám és az unokabátyám pókerarcát kellett néznem - mert Kingsley megint itt maradt ebédre és hiába próbálkoztam, semmit sem tudtam egyikőjükből sem kiszedni, ami a kettőjük közötti rettentően titkos kapcsolatot illeti.
- Mostmár elárulod, hogy hová viszel? - kérdezem a mellkasára dőlve és onnan pislogok fel rá mosolyogva. Eddig hiába igyekeztem kipuhatolni, hogy mik a szándékai a hétvégével kapcsolatban, nem engedett nekem és megtartotta magának, amit eltervezett, az oldamat pedig fúrta is miatta rendesen a kíváncsiság, de hiába. - Fel sem tudtam normálisan öltözni, mert még azt sem mondtad meg, hogy milyen ruhát kellene felvennem - húzom el a számat nevetve és csak remélem, hogy nem hegyet fogunk mászni a nap további részében, mert a szoknya és a szandál ahhoz nem lenne megfelelő. Mondjuk az biztos, hogy bárhova is visz Bastien, nála és a társaságánál semmi sem fog jobban számítani nekem. - Ezzel pedig azt hiszem már tartozom egy ideje - suttogom, miközben egy kicsit felpipiskedek, hogy elérjem az arcát és lágyan megcsókolom. Ha már a múltkor elszaladtam előle, ezt tényleg megérdemli bocsánatkérés gyanánt. Meg amúgy se tudtam volna már sokáig ellenállni neki, sem pedig a vágynak, ami már napok óta kísértett, mert az iskolában azért vissza kellett, hogy fogjuk magunkat, sajnos ritkán maradtunk ugyanis egyedül. Most viszont végre mindketten kiélvezhetjük a pillanatot.

Xinie + Bas

400 ⋪ ⋫ Kicsit nyomi, kicsit rövid de remélem megfelel

Eljött ez a nap is. Az első, hivatalos randink. Nagyon izgulok, hisz már több mint két éve nem volt randim. Azt sem tudom már, hogy hogyan kell randizni. Igyekszem a lehető legromantikusabb oldalam elővenni, régen egész jó ötletiem voltak, remélem, hogy sikerül boldoggá tennem ezzel.
Általában sokáig szoktam aludni, de kivételesen nagyon korán felkelek, pedig délutánra beszéltük meg a találkozót, de még sokat is kell készülnöm rá. Azt akarom, hogy ma minden tökéletes legyen és ehhez elengedhetetlen a tökéletes megjelenés is. Nem szoktam órákat tölteni a fürdőben, de most már a nagybátyám is mérgesen nézett rám, amiért elkésett a munkából miattam. A hajam általában kicsit kócosabb, hisz nem sokat foglalkozok vele, de most ügyeltem arra, hogy minden szála tökéletesen álljon a helyén. Először egy farmeringet veszek fel, de ami tökéletes első randira, de talán a program során kényelmetlen lenne. Végül egy fehér póló mellett döntök, amin szürkével vannak ilyen ecsetvonások vagy nem is tudom minek nevezzem. Már eléggé jó idő van kint, szóval egy rövidnadrágot veszek még fel és már indulok is. Pontosabban csak indulnék, mert előtte még egy egész üveg parfümöt magamra fújok, mert állítólag a másik illata is sokat számít és nem akarom, hogy ezen múljon. Apám egyik legmenőbb és legdrágább sportautóját választom ki, hogy ez is tökéletes legyen.
Hamarabb érkezem az otthona elé, mert nem akartam késni. Kiszállok a kocsiból és várom, hogy ő is megérkezzen.
- Én is örülök neked - derekánál fogva ölelem magamhoz, mikor a nyakamba ugrik. Rengeteget beszéltünk instagramon és az iskolában is találkoztunk szünetekben, de így még is csak más találkozni. Vártam már ezt a napot. - Hogy hogy? Megint szervezkednek? - Nem igazán ismerem még a családi hátterét, de szép lassan ebbe is beavat gondolom.
- Hmm - elgondolkodok - Legyen még egy kicsit titok - mosolygok rá. Egy vidéki kisvárosba megyünk, ahol állítólag van most egy vándor vidámpark szerű valami. Nem néztem pontosan utána a dolgoknak, de jónak tűnt. - Ez tökéletes lesz. Nagyon csinos vagy! - mondom miközben alaposan végigmérem. Ilyenkor legalább nem illetlenség megbámulni.
Először nem tudom mire gondol, de hamar rájövök. A csók közben elmosolyodom és igyekszek minél hosszabbra nyújtani. Nem akarom, hogy vége legyen. Az ő csokja tökéletes és boldogsággal tölt el. - Még tartozol egy párral - suttogom, mikor eltávolodnak az ajkaink.
Kinyitom neki a kocsi ajtaját, mert nem tudom, hogy mikor zár a vidámpark, de nem lenne jó, ha nem jutna mindenre elég időnk.
- Nem lesz nagyon hosszú az út - mondom, miközben beülök a kormány mögé.

Bas & Xinie

Egész nap arra vártam, hogy délután legyen és találkozzunk végre egymással, ezért egy felettébb izgatott mozdulattal egyszerűen Bastien nyakába ugrok, majd egy boldog mosollyal fonom a karjaimat köré. - Milyen jó illatod van - jegyzem meg az arcomat az övéhez érintve és igyekszem eltelítődni vele és a jóleső közelségével. - Mindig - mormogom a fülébe, majd egy kicsit eltávolodva tőle, a szemeibe nézek. - Annyira érzem, hogy vaj van a fülük mögött, de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miben sántikálnak - rázom meg a fejem csalódottan. Valószínűleg nem egy kémnőnek születtem, apám és az unokabátyám viszont könnyűszerrel látnak át minden egyes technikámon, amit az igazság kiderítésének céljából használok fel ellenük. Ők sokkalta dörzsöltebbek, mint én valaha is leszek. - Tényleg, jövőhétre előre lebeszéltek egy családi vacsorát. Lenne kedved eljönni? - pillantok fel kicsit elpirulva a szemeibe. - Lehetnél a cinkostársam - simítok végig az arcélén - és végre az édesapámnak is bemutathatnálak. Azt még direkt nem mondom ki, hogy a barátomként, mert még nem tartunk ott. Hivatalosan legalábbis, mert mostmár szinte minden szabadidőnket egymással töltjük, ha tehetjük. Más ember ezt már kapcsolatnak hívná, nem?
- Nagyon rossz vagy - szúrok bele az ujjammal játékosan az oldalába, amikor továbbra sem árulja el a délutáni úticélunkat. - Azt mondod? - fordulok meg előtte, hogy még jobban szemügyre tudjon venni. - Köszönöm! Te is rendkívül jól nézel ki ma - kacsintok rá, miközben ismételten egy kicsit közelebb lépek hozzá a rögtönzött divatbemutató után, hogy könnyűszerrel tudjam magamhoz húzni és megcsókolni. - Nem vagy te egy kicsit telhetetlen? - nevetek fel a kijelentésére és még egy apró csókot adok a szájára, mielőtt nagy nehezen, de elválnék tőle.
- Igazából nem zavarna az sem, ha hosszú lenne - fordulok felé az anyósülésen ülve és elmosolyodok, ugyanis szívesen tartanék vele a legnagyobb távolságra is. - Amúgy is, túlságosan is kényelmes autót választottál mára, - paskolom meg az ülés huzatát - lehet, hogy ki sem akarok majd szállni innen, amikor megérkezünk a titkos helyre.
- Milyen volt a délelőttöd? - érdeklődök kedvesen, amikor elindulunk. Csak a tegnapi sportedzése óta nem találkoztunk, mégis úgy érzem, mintha már egy hete nem láttam volna. - Visszatérve az üzenetedre, tényleg szívesen megnéznélek majd tréning közben. Ő már látott engem egy táncpróbán és én is kíváncsi lennék arra, amivel a szabadideje nagyrészét tölti. Néhány csapattársára ugyan kevésbé, de ha van köztük olyan személy, akit a barátjának vall, akkor őt is szívesen megismerném, pontosan úgy, mint ahogyan ő az én társasági körömet.

Xinie + Bas

430 ⋪ ⋫

Végre ismét találkozunk. Jó, amúgy is gyakran találkozunk az iskolában, iskola után és állandoan chatelünk, de még is vártam már, hogy legyen valami közös hétvégi programunk. Egy igazi randi. Rég randiztam már, de remélem, hogy nem leszek nagyon béna.
- Köszönöm, igyekezetem magamra önteni egy fél üveg parfümöt - nevetek. Baszsus Bas, ezt nem kellett volna elmondani. Gáznak tűnhet, hogy ennyire próbálkozol. Egy srác nem ilyen. Légy egy kicsit menőbb! Megállás nélkül vigyorgok, főleg mikor egymás szemébe nézünk. Olyan szép a szeme, sose láttam még ilyet. Örökké tudnám bámulni. Mondjuk az már kicsit pszichopatás lenne.
- Ezt át tudom érezni. Apám is mindig rosszban sántikált, de nála elég egyértelműen lehetett látni, hogy miben van benne nyakig - sosem titkolta előlünk az illegális bizniszeit. Abban bízott, hogy egy nap majd mi vesszük át a helyét, ezért elég fiatalon elkezdett beavatni engem és a bátyámat.
- Persze! - vágom rá rögtön, de azért egy kicsit zavarba jövök. Be akar mutatni az apjának, ez elég nagy lépés. Ezek szerint ő is komolyan tervez velem. Bíztam ebben, de sose lehet mindent biztosra venni. - Remélem, hogy kedvelni fog az apukád. Majd adhatnál pár tanácsot vele kapcsolatban - nevetek ismét. Tekintve, hogy egy iskolába járunk, az ő apja se lehet túl tisztességes ember, az ilyeneknek pedig nehéz megfelelni. Nem akarom a folyó alján végezni, úgyhogy be kell vágódnom. - Benne vagyok, én szerintem elég jó nyomozó lennék -elvégre hasonló munkában szeretnék elhelyezkedni. Hátha én rájönnék, hogy mit is terveznek.
- Naa, csikis vagyok - nevetek fel, ahogy az oldalamba szúr. Nem vagyok hozzászokva az érintésekhez, hisz elég rég volt részem ilyesmikben. Gondolom, ezért érzékenyebb is a bőröm.
- Azta! - mondom ki véletlenül, ahogy megfordul előttem, hogy még jobban szemügyre tudjam venni. Egy kicsit bele is harapok az ajkamba, annyira csinos. - Köszönöm! - vigyorodom el. Megérte órákat tölteni a fürdőben és a tükör előtt.
- Nem is kicsit - pimasz vigyorral húzom vissza még egyszer egy hosszabb csókra, mielőtt beülnénk a kocsiba.
- Különleges alkalomra különleges autó. Csak az apám meg ne tudja - nem felvágni akartam a kocsival, de tényleg azt szerettem volna, ha ez a nap tökéletes és ahhoz tökéletes autú kell.
- Igazából nem csináltam semmi különöset. Neked? - egész délelőtt ruhákat próbálgattam, mint egy csaj és órákig készülődtem a randira, de ezt már tényleg kínos lenne bevallani.
- Én benne vagyok! És melyik tréningre jönnél el? Nem csak a focicsapatban vagyok benne, hanem heti egyszer bokszolni is járok és a tesitanár atlétika fakultációját is felvettem - Sokat jelentene, ha eljönne. Még sose jött el senki megnézni egy edzésemet. Elég sok féle edzésem van, de igyekszem kihasználni az iskola által nyújtott lehetőségeket, illetve régen azért iratkoztam be, mert egyik nap sem akartam korán hazaérni.

Bas & Xinie

Elmosolyodok a beismerésére, a kézfejemet pedig végigvezetem a tarkóján, hogy ujjaimmal a hajába túrhassak. - Nos, ennek igazán örülök: azt hiszem, hogy lett egy új, kedvenc illatom - szívom be ismételten a karakteres férfi parfümét, majd nyomok egy apró puszit a nyakára oldalt, mielőtt a tekintetét keresném. - Az az érdekes, hogy apa eddig nem volt ilyen, vagy az is lehet, hogy csak én nem vettem észre semmit ebből az oldalából - azonkívül, hogy egy-másfél éve rengeteg pénzt kezdett el hirtelen keresni a munkájával. Addig se éltünk rossz körülmények között, de azóta már nyugodtan sorolhatjuk magunkat a város leggazdagabb családjai közé. - Milyen könnyen meggyőzhető vagy ma - mosolyodok el, amint gondolkodás nélkül igennel felel a feltett kérdésre, de a válaszának nem is örülhetnék jobban: kimondottan jól esik, hogy hezitálás nélkül a társaságom mellett döntött. - Egy tanácsot talán adhatok: legyél önmagad! Hidd csak el nekem, édesapámtól nem kell félned, pláne, ha azt látja, hogy boldoggá teszed az egy szem lányát. És ezt bizonyítania sem kell majd, hiszen elég rám nézni és akárki láthatja, hogy mostanában szinte ragyogok, ami csak és kizárólag neki köszönhető, senki másnak. - És mondja csak nyomozó úr: van már esetleg ötlete, hogy hogyan járhatnánk túl a két kedves rokon eszén? Kingsleyt például tuti nem ejtették a fejére, eddig is sikeresen hárította minden egyes próbálkozásomat, édesapám pedig szintén megfejthetetlen rejtvény egyelőre a számomra.
- Jó tudni, hogy neked is vannak gyenge pontjaid - ha már az üzenetváltásunkban azt állította, hogy nem fél semmitől, ezt a kis információt elraktározom magamban, mert az ilyen apróságok révén ismerszik meg az ember igazán. Plusz, ha valamikor majd rosszul viselkedik, még fel is használhatom ellene: ez sem egy utolsó szempont. - Hát, nem is tudom - forgolódok még tovább, amikor meghallom elképedni. - Nem vagyok benne biztos, hogy ez a szoknya volt a legjobb választás a mai délutánra - húzom fel egy kicsit a ruhadarab alját, mintha éppen csak szemügyre venném, nem pedig Bastien agyát húznám direkt módon, mielőtt ismételten elvesznék a karjaiban egy-két csók közben. - Így soha sem fogunk elindulni, ugye tudod? - adom meg magam neki elég könnyen, amint újfent magához húz.
De végül csak eljutok az anyósülésig és pár perc múlva már a kocsiban beszélgetünk tovább egymással. - Édes vagy, de ha sétálni vittél volna is tökéletes lenne a mai nap - vezetem a kézfejemet mosollyal az arcomon az övére, ami éppen a váltón pihen. - Haragudna érte? - kérdezem az apját illetően. Még nem ismerem annyira a családi kapcsolatait csak hallomásból, de azt, amit az iskolában mondanak róla az emberek, csak félig hiszem el vagy éppen annyira sem. Jobban szeretnék majd egyszer az ő szájából hallani mindent magáról és a családjáról.
- Azonkívül, hogy azon gondolkodtam, hogy mit is kellene felvennem erre a titkos útra, nem sok mindent. Inkább csak igyekeztem pihenni egy kicsit, mert tegnap este még elmentem próbálni egyet, mert üres volt a táncterem és az ilyen ritka alkalmakat muszáj kihasználni. Előadás előtt nem árt a sok gyakorlás. - Az túlságosan sok lenne már, ha azt mondanám, hogy így, ahogy mondtad, sorban mindenre? - nevetem el magam, mert őszintén: minden egyes edzésén szívesen megnézném Bastient. - Esetleg majd megtaníthatnál pár önvédelmi fogásra - utalok a bokszra, ami elég jól jött volna azon a bizonyos házibulin is...

Xinie + Bas

430 ⋪ ⋫    

Imádom az érintéseit. Szinte ismeretlen érzés, ahogy végigsimít a tarkómon és a hajamba túr. Olyan rég volt már hasonlóban részem, hogy most minden pillanatát kiélvezem. Most már egyáltalán nem bánom, hogy az egyik kedvenc parfümöm szinte teljesen elhasználtam, hisz úgy látom, hogy nagyon bejön neki az illat. Ne felejtsek majd el rendelni még ebből pár üveggel.
- Lehet, hogy még csak most került bele ebbe a világba. Sok minden megváltozik és szinte lehetetlen kikerülni - úgy mondom mintha nagyon tapasztalt lennék, pedig a sajátbőrömön sosem éreztem ezeket. Inkább csak az apámon láttam, de ő már a születésemkor is része volt az alvilágnak, úgyhogy más a helyzet mint náluk.
- Remélem, hogy nem csak én - kacsintok rá. Lehet, hogy még ennyire az elején nem kéne ilyen utalásokat tennem, de kicsúszott. Nem akarok túl gyorsan haladni se, bár a mai világban lehet, hogy pont én vagyok az, aki inkább régimódi.
- Főleg ha kiderül, hogy tényleg valami rossz dolgot csinál és rájön, hogy én meg rendőrnek tanulok - poénkodok, de annyira nem is poén. Mármint, ha tényleg illegális ügyekbe kezdett és rájön, hogy a lánya egy rendőrtanonccal akkor két opció van. Vagy beszervez magához, hogy segítsek neki, de én nem mennék bele. Másik opció, hogy elüntet a képből. Egyik sem túl jó. Mintha egy vérfarkas randizna egy vadászcsaládból származó lánnyal. Párszor lerágott történet.
- Még nincs, de majd megoldom - az államat vakargatom, mint aki nagyon agyal. Sajnos még messze vagyok attól, hogy nyomozó legyek és megoldjak ügyeket, de egy nap hátha.
- Nincsenek, ez csak...öhm...pillanatnyi gyengeség volt - játszom a keményet, de aki ismer az tudja, hogy nem vagyok az, inkább a két véglet között állok.
Biztos vagyok benne, hogy direkt húzza az agyam azzal, hogy még többet forgolódik előttem és egyre többet mutat, de én élvezem a helyzetet. Mikor egy kicsit felhúzza a szoknyáját, még jobban az ajkamba harapok. - Tökéletes! - vagyis akkor lenne tökéletes, ha ez sem lenne, de nem szabad ennyire előre rohanni.  
- Tudom, de nehéz kibírni az utat így, hogy nem érhetek hozzád közben. Kéne majd egy sofőr - nevetek ismét. Ha nem én vezetnék, akkor hátul egymás mellé ülhetnénk és azt csinálnánk, amit csak szeretnénk. Vezetés közben nem túl szerencsés ilyen dolgokat csinálni.
- Azért remélem élvezetesebb lesz a mai program, mint egy sétálás - nyilván nem a program számít csak az, hogy együtt legyünk, de sokat dob egy jó program a randin, szerintem.
- Nagyon kiakadna. Neki az autói olyan, mintha a gyerekei lennének. De ha minden jól megy, akkor sose szabadul ki, szóval nem tudná meg - Furcsa, hogy annak drukkolok, hogy ne szabaduljon ki, de csak elrontaná az életem, ha újra a része akarna lenni. Nélküle sokkal jobb minden.
- Jól tetted, hogy elmentél próbálni, de azért pihenj is - Nem lenne jó, ha túlhajszolná magát. Pihenni is kell néha.
- Soknak nem sok, de nem vagyok biztos benne, hogy látni akarod, ahogy elvernek, vagy összetöröm magam - nevetek, mert igaz, hogy több mindent is kipróbálok, de nem a profi szint a célom. Csak a bennem lévő feszültséget akarom levezetni, az atlétika meg az, ami a legközelebb áll a tánchoz és még a Blanchet család sem ítéli el. - Megtanítalak, ha gondolod, de tényleg nem vagyok profi benne -

Bas & Xinie

A felvetésére kicsit elhúzom a számat. - Hát, nekem személy szerint nem nagyon tetszik ez a változás - a családi vagyon növekedésétől eltekintve, mert az édesapámtól kapott bankkártyával például egyáltalán nincsen problémám. - Mondjuk azt nem tudnám kinézni belőle, hogy egy keresztapa típusú gengszterként üljön az dolgozószobájában - meg igazából még a piti bűnügyek elintézését sem. De lehet, hogy csak én vagyok túlságosan elfogult a szeretett apámmal szemben, az is egy opció. - Miért, miről szeretnél engem meggyőzni? - kezdek el megint közeledni hozzá és a kézfejemet a mellkasára vezetem, miközben a tekintetem továbbra sem engedi az övét. Az már egyszer biztos, hogy neki sem lenne nehéz dolga, ha éppen rá szeretne beszélni valamire, amire vele kapcsolatos. Igazából szinte bármire. - Ne aggódj, akkor sem fogunk mi Rómeót és Júliát játszani - mert már jelen pillanatban is úgy érzem, hogy meggyőzhetetlen lennék, ha édesapám azt akarná, hogy felejtsem el Bastient. Egyszerűen nem menne: már annyira befészkelte magát az agyam legmélyebb zugába, hogy képtelenség lenne onnan csak úgy eltörölni még a gondolatát is. - Rendben van! Számítok majd rád - és nemcsak a nyomozásra gondolok: a kapcsolatunk alakulására is.
- Pedig én szeretem, ha egy fiú tud érzékeny és gyengéd is lenni - és nemcsak a nagymenő rosszfiút játssza az ideje nagyrészében. Persze tudom, hogy Bastien pont ilyen típus: talán éppen ezért is vagyok ennyire odáig érte. De ez az érzés sem akadályoz meg engem abban, hogy amint lehetőségem nyílik rá, játsszak egy kicsit nagyon vele. - Ha te így gondolod - vonom meg a vállaimat, miközben nem kerüli el a figyelmemet az, hogy már másodszor harap bele a szájába. - Vagy esetleg majd megállhatunk egy párszor útközben - húzódok közelebb hozzá és belesimulok a karjaiba, majd célzásértékűen harapok egy kicsit rá csók közben az ajkába, játékos pillantással.
- Biztos vagyok benne, hogy az lesz és nem fogsz nekem csalódást okozni - próbálom kicsit biztatni, mert bármit is tervezett a mai napra programként, nem sülhet el rosszul. - Nem szeretnéd, ha egyszer hazatérne? - igyekszem óvatosan puhatolózni, mert a legkevésbé sem akarok az életében, pláne nem a családjával kapcsolatos dolgaiban vájkálni, viszont érdekelnek a gondolatai és a véleményei. - Mondjuk, én sem örülnék neki, ha anyám egyszercsak beállítana a családi házba - bár a szülő, aki hirtelen úgy döntött, hogy magára hagy egy kisgyermeket az édesapjával, teljesen más kategória, mint egy ember, aki éppen a börtönben ül az elkövetett bűneiért cserébe.
A pihenés szóra nagyon halkan, tényleg alig hallhatóan felsóhajtok. Ha mindent tudna, valószínűleg nem preferálná a folyamatos gyakorlást... - Néha egyszerűen képtelen vagyok elengedni magam és nem csak a táncra koncentrálni - vallom be neki őszintén. - De te legalább, ha velem vagy, kiszakítasz ebből az állapotból. És anélkül is megért, hogy bármit is kérdezne a problémáimról, amik közül egyet már a kedves táncpartnerem fel is fedett előtte... - Kétlem, hogy te maradnál alul egy ilyen helyzetben, de ha mégis, akkor szívesen ápolnálak utána téged - mosolygok rá kedvesen. - Az a legkevesebb. De legalább összekötném a kellemeset a hasznossal: volt már olyan helyzetben részem, amikor jól jött volna egy-két öklös... A hirtelen jött első csókunk éjszakájáról még nem meséltem neki részletesen, mert nem igazán jött fel témaként csak a házibuli kezdete, de, ha kíváncsi lenne rá, akkor nem ellenkeznék: elmesélném neki, hogy mi is történt pontosan azon az estén, miután elszakadtam tőle.