Kibaszott fájdalomra ébredek, valami köcsög átesik rajtam, de annyira nem vagyok még eszemnél, hogy vágjam mi történik. Egészen addig nem, amíg meg nem hallom a haverom fülsüketítően rikácsoló hangját. – Ne üvölts már, rohamot kap a dobhártyám. – Morgok álomittasan a másik oldalamra fordulva. Bassza meg, én alszom még egy 10- 12 órát, aztán majd tárgyalhatunk. Makacs módon a szememet sem nyitom ki, de csak nem hagy élni. – Nyugi már, nem haltál meg! – Küzdöm fel magam pislogva az ágynak dőlve. De azonnal kinyílik a csipám amint ránézek és elkap a röhögőgörcs. Én felöltözve, kabátban, ez meg egy szál farokban. – Már megint levetkőztél? Mondtam éjfélkor, hogy ne vetkőzz mások előtt! De basszus, olyan dög vagy, ha szétcsapod magad! – Mindjárt jól indul a nap. Mondhatnám, hogy kurva hosszú volt az este, de valahogy befigyelt a hajnal is még a buliba. Arra határozottan emlékszem, hogy az orosz sztriptíztáncosnővel néztük a napfelkeltét, palacsinta zabálás közben, amit kurvára whiskyvel locsolt meg. Hát ilyen jót ezer éve nem kajáltam. De azt hiszem, ezen a ponton tolhattuk túl a dolgokat, mert arra már nem emlékszem, hogy ezután mi történt, de a hely ismerős. - Figyu haver, ott van egy nagy szekrény, csak szólok, hogy érdemes lenne ránézned a tükörre, mert ma kurva cukin nézel ki. Legyen az új neved Betty. – Szakadok, a földön henteregve, itt a mocsokban.
Végszóra tipeg be egy kacsa a szobába, csokornyakkendővel a nyakán. Csak pislogok erre a fordulatra, na ilyen reggelem, még tutira nem volt. - Ez meg mi a szar? -Nem nagyon tudom hová tenni a dolgot, ilyesmire határozottan nem emlékszem. Igaz arra sem, hogy átjöttünk ide a palacsintázás után, sem arra, hogy ki hányta le a takarót, ami épp kibaszott büdös. De mivel rajtam nincs hányás, Bas meg épp nem visel ruhát, ha tippelnem kéne, ő volt az.
- Azt hiszem, valami űberjó éjszakánk lehetett! Egyébként a hátadra van írva, hogy „A puszinyuszi nem felejt”. Nagyon dög vagy, figyu már! – Előkapom a mobilom, ami flitterben és csillámban úszik, de azért lövök pár frankó képet. Ez az a pillanat, mikor megjelenik az ajtóban Dotty a két méter magas, széles vállú afrikai srác pink, rövid selyemköntösben, parókában és piros rúzzsal az ajkán és egy Felkeltetek drágáim? Felkiáltással hoz be egy halom tiszta ruhát.  Azt hiszem, ő a legférfiasabb transzi, akit valaha ismertem.

Az a nagy probléma, hogy a haverommal ellentétben, én kurva jól bírom a piát. Ami nem meglepő, mert egyébként kibaszott sokszor nyúlok a pohár, vagy éppen az üveg után. A sulimban sokan nem is gondolnák rólam, hogy mennyire elvetemült tudok lenni. Pedig az alkohol sokszor nem is elég ahhoz, hogy az elmém tompítsam. Tablettákhoz nyúlok, olykor más jellegű drogokhoz is, de azt a bizonyos határt, sohasem lépem át. Nem akarok függő lenni, vagy megmurdelni ilyen fiatalon. Csak lazítani szeretnék és élvezni az életet, addig amíg lehet. És épp ezért keveredek mindig egyre nagyobb szarba, hiába próbálom elkerülni a dutyit.
De a mai reggel, vagy inkább dél nem olyan rossz. Lakásban vagyok, ruha is van rajtam, Cherry sincs a közelben. Mondhatni, ez egy jó ébredés lenne a hányásszag és Bas üvöltése nélkül. – Az én hibám a francokat! Megmondtam, hogy ne igyál a sztriptízesekkel mert kurvára nem lesz jó vége! – Bár az is tény, hogy csak mondtam és eszemben sem volt megállítani, sőt, ha már ott voltam én is ittam pár pohárral abból a keverékből, amit összedobtak. Hát az valami eszméletlenül erős szar volt. – Nem hagytam volna, hogy bajod essen. Nyugi, relaxálj! Jógázz vagy amit a csajok szoktak csinálni. – Mert csak ők tudnak ennyit rinyálni másnap, meg az én haverjaim, akik szinte antialkoholisták. Nem is értem, hogy keveredtem közéjük. – Kiugorhatsz az ablakon nyugodtan! Menj csak! – Legalább alhatok még, úgyse esne nagyot, ugyanis kurvára egy házban vagyunk, jó, ha másfél méter a föld az ablakpárkánytól. Tudom, már jöttem be ott.
Kómásan figyelem, ahogy egy szál farkoban parádézik és a kezével takargatja magát. Nem mintha egyszer sem láttam volna meztelenül, sőt, már a fél város látta, csak épp ő nem nagyon emlékszik ezekre a pillanatokra. – Ja, a fejedbe vetted, hogy a sztriptíz neked is megy. De hidd el nekem, ez nem igaz. Ebből nem fogsz meggazdagodni, akkor sem, ha úgy rázod a segged, mint a Tapsi hapsi. Irtó szexi voltál. – Vigyorgok a szarkasztikus szavaim után. Itt az irtó szó szerint érthető. Biztos, hogy még a hangyák is kidöglöttek a látványtól. – Te sosem emlékszel. Azt hiszem, hogy itt az idő egy komoly beszélgetésre. – Forgatom a szemeimet, majd pillantok le, aztán vissza rá egy nagy sóhajjal. – Tudom, hogy ezt szörnyű lesz hallanod. De Bas, te gecire nem bírod a piát. – úgy mondom, mint egy apa a fiának azt, hogy nem létezik a kurva mikulás. – A kocsid még mindig a lakásom előtt áll, ha csak el nem lopta valaki. Taxival mentünk a bárba. Te tényleg ennyire nem emlékszel? – Mert én mindenre, egy bizonyos pontig. A palacsintázásig és csak aztán vannak üres részek.
- Nézd már meg magad ember! – Feltápászkodom és meg sem lep, hogy a rajtam lévő kabát vagy két számmal nagyobb, mint aminek lennie kéne. Bas vetkőzött másoknak én meg kabátot csórtam? Pislogva túrom fel a zsebeket, de semmi nyom.  – És mégis mit csináljunk vele? Fésüljelek meg aztán fonjam olyan izébe, mint amilyen Leia hercegnőnek a Star Wars-ban? – Röhögök, mert tényleg nem tudom mit kezdhetnénk a fejével. – Ma csajos napot tartunk babám! elviszlek a fodrászhoz meg a manikűröshöz. – Pillantok kifestett körmeire is és úgy isten igazából elkap a röhögés. Nem tudom ez, hogy történt. De hé! Kell róla egy videófelvétel. Közben megérkezik a kacsa is, amire mindketten elég furcsa pillantásokat vetünk.  – Nem tudom, talán egy malac öltönyben! – Inkább malac, mint kecske. A mocskos pornókban mindig kecske van, kurvára undorító.  - Ja, de nem tudom kinek vagy a Puszinyuszija. Gyanítom, nem az enyém. – Fotózom mintha kötelező lenne, de hirtelen elorozza a telefonom. De persze mindent Is azonnal a felhőtárba mentek. Hát ennyire nem ismer engem?
És végszóra érkezik Dotty, Bas meg ismét bepánikol. – Őrült vagy öregem! Ne bántsd már meg, nem látod, hogy még a ruháidat is kimosta? – Súgom vissza, majd a fekete srácra vigyorgok. – Szép reggelt szépség! Gondolom, megint a meló helyeden csapattuk. – Hiszen kidobó éjjelente egy menő klubban, nappal pedig, mint az látható is, ő egy primadonna. Egyébként arany szíve van és ha nem vagy két méter és kétszáz kiló, az életben nem fog rád gerjedni. Fura fétise van, a legtöbb ismerősöm kurva fura.

- Mondhattam volna erélyesebben is, de nem vagyok az apád. Amúgy meg, én is ittam veled. – Vigyorgok kómásan, de annál pofátlanabbul. Már tudhatná, hogy nem én vagyok a legjobb személy arra, hogy leállítsa. Én az vagyok, aki iszik vele, mintha nem lenne holnap. De nem is értem miért rinyál ennyit. Nem a sitten ébredtünk, úgyhogy nincs nagy gond. – Haver, nem verhetem be a képed. Tudod hány testi sértéses ügyem volt már? Apám holt biztos, hogy agyonlő, ha még beszerzek párat. A piát meg elvből nem pocsékolom. Utálom ezért pusztítom, de nem öntöm ki. Soha! Egyébként is, honnan kéne tudnom, hogy mit fogsz reggelre megbánni? – Mert én speciel szinte semmit sem szoktam. Ami volt elmúlt és kész.  – A sztriptízesek mindig jó nők! – Vagy legalábbis azok, akik jól keresnek azok. Már ismerem őket egy ideje, aranyos nő mind, civilben meg nem mondanád róluk, hogy mi a szakmájuk. – De nem tök mindegy? Csak ittunk velük, nem volt semmi extrázás. – Ha már itt tartunk tényleg nem volt ilyesmi egyikünk részéről sem, legalábbis addig biztos nem, amíg derengenek a dolgok.
- Behúzhatsz, de az nem fog segíteni rajtad. És amúgy is, ha feljelentelek, ciki lesz így a zsaruk előtt. – Mutatok rá röhögve. Az agyamat ledobom milyen másnapos ébredés ez. Mi vagyok én, iszákospaliszitter? – Egy házibuliba mentünk, ott nem volt semmi gáz, aztán ittunk az új klubban és tomboltunk arra a pocsék zenére, utána a sztriptízbárban ittunk a csajok keverékéből. Na ott vetkőztél először. Aztán napfelkeltekor whiskyvel locsolt palacsintát ettünk az orosz sztriptíztáncosnál - és itt történt a képszakadás.
- És ezt van, aki elhiszi? – Vigyorgok arra, hogy jól táncol józanon, bár szerintem az életben nem láttam úgy táncolni. – Ha meleg lennék, nem egy sztriptízbárban tölteném a szabadidőm, gondolom. – Hiszen itt csak nők vannak. – Amúgy meg, mi a szar bajod van a melegekkel? Szállj le róluk! – Veszem védelmembe őket tök kómásan a fene tudja miért. Mindenki azzal kefél, akivel jólesik elven működik az agyam. Tehát, nincsenek melegek, heterok, pánszexuálisok és egy nagy rakás szar. Emberek vannak, akik kívánják egymást és pont. Az más dolog, hogy én pont a nőket szoktam. – Mindenki téged nézett, abban biztos lehetsz. Faszán fejreáltál a rúdon. -Páran talán még videóztak is, de ezt jobb nem is említeni. Majd lesz meglepi, ha szembe jön vele a neten.
- Igazán nincs mit, valakinek már el kellett mondania! – Mert ami tény az tény. Kurvára nem bírja a piát, de ez egészen szórakoztató. – Mit gondolsz miért olyan kurva ütős a sztriptízesek piája? A narancsszörptől? – Tény, hogy drogot használnak, az is, hogy Bas önként kért belőle és az is, hogy én sem keveset húztam le. – Még sose kevertem drogot senkinek a piájába sem, ha fizetek érte, azt be is tolom! – Nem is ritkán, ami azt illeti, de másokat nem szoktam ellátni, főleg nem a tudtukon kívül.
- Már elmondtam hová mentünk. Egy házibuliba, az új klubba aztán a sztriptízbárba. – De folytatás nincs, mert az orosz csaj után, rohadt nagy képszakadás volt és csak homályos képek rémlenek. De ez nem gátol meg abban, hogy a kinézetén röhögjek. Milyen cuki! – Ha engem kérdezel, akkor a hajad kínosabb! -Röhögök mint egy megveszett csimpánz, ha lenne itt kaki, talán meg is dobálnám vele. – Honnan tudjam? Én nem szeretem a rózsaszínt és a pucérkodást sem. Kivéve, ha akció van, mert akkor nem gond. – Csak annyi dereng, hogy Dotty és a fiúja lakkokat válogatnak és én hevesen bólogatok arra a színre, ami Bas körmein éktelenkedik. De hogy került rá, az rejtély.
- De egy egészen sármos, imádnivaló majom! – Kacsintok egyet a tükörképemnek. Én felszedném magam, ha csaj lennék. – Nem tudom kié vagy, nem emlékszem ilyen fe… - és beugrik a kép – a lánybúcsú baszki! Emlékszel? Ja, persze, hogy nem! A menyasszony feladata volt, hogy írnia kell egy idegen férfira. Kaptál is érte egy olyan fehér szart, amit így átlóban magukra tesznek. Tudod. – Felélénkülök az emlékképre. Ez még a klubban történt, vagyis mikor kijöttünk onnan.
- Nem vagy az esete, nyugi! – Nem értem miért kell tartani tőle. Oké, ruhát hord és keni magát, de egyébként elég jó fej. Összekapar, ha a meló helyén esek szét és kurva jó muffinokat süt. – Persze, egy segítőkész hölgynek illik bókolni. – Vigyorgok újra, miért kéne Dottyt megbántanom, ha bearanyozhatom a napját egy ilyen semmiséggel.
- Nincs? Akkor azért van nálam kettő. De legalább nem tudtál nőket hívogatni. – Veszem ki az idegen telót a zsebemből és felé nyújtom. Ha nem az övé, akkor ezt is a kabáttal csórhattam.