carla + mad

when you're talking in your sleep

-Mehet még egy kör, Mad? -
Hirtelen nem tudom, hogy miféle körről van szó, mert a kanapén ülök és egy ideje már a telefonomon görgetem a legújabb tőzsdei híreket – mikor máskor, mint egy ellaposodni készülő házibuli közepette, de ha egyszer ilyenkor ugrik be egy aprócska gondolat, akkor annak muszáj utána néznem még akkor is ha történetesen már nem éppen mondhatnám magam józannak sem.
Amilyen gyorsan jött a késztetés olyan gyorsan is tűnik el és feledem el minden eddigi gondolatomat a pénzcsinálással kapcsolatban, amikor Eddie még egy körre invitál. Hunyorogva nézek rá majd a mellette levő asztalra, végül nagy nehezen leesik, hogy most nem még egy kör numeráról – mármint nem Eddievel, bár ki tudja – vagy még egy kör jointról – ja, mert amúgy az eredeti oka annak, hogy leültem a kisasztalhoz az az volt, hogy tekerjek egyet! – van szó, hanem a sörpongról. A sörpongról a Montey ikrekkel, akiket az első három alkalommal úgy levertünk, hogy kénytelenek voltak mászni is.
A lányokra nézek, akik nem, hogy egy pohárba de egy kibaszott dézsába se tudnának jelen állapotukban betalálni egy pingpong labdával.
- Azt hiszem ezt már kihagynám – és nem azért, mert ne lennének dögösek a lányok, hanem mert nincs kedvem eljátszani, hogy nem tudok beletalálni a poharakba csak azért, hogy esélyt adjunk nekik. Nagy nehezen feltápászkodok a kanapéról és a konyha felé veszem az irányt, kikerülve a folyosón egy harmadéves csajt meg egy már elballagott faszit, akik pontosan úgy viselkednek, ami miatt a nagyszüleink elátkozottnak tartják a generációnkat.
Úgy döntök, hogy a szar házibuliért kárpótlom magam annyival, hogy lenyúlok egy üveg piát – nem mintha egyébként ne engedhetném meg magamnak, hogy kétszer olyan drágát vegyek vagy anyám bárszekrényében ne lenne ennél kétszer drágább alkohol, itt a lényeg azon van, hogy szar bulit rendeztek tehát ennyivel jönnek. Minimum.
A gond már csak annyi, hogy nem tudom eldönteni, hogy egy üveg vodkát vagy pedig tequilát nyúljak le, mert a tequilához citromot és sót is kellene szereznem míg a vodkához nem, de a vodka meg egészen jó minőségűnek tűnik, Te pedig valahol éppen itt lépsz be a konyhába.
- Carla – rád vigyorgok – Ha éppen le akarnál nyúlni egy üveg piát akkor a vodkát vagy a tequilát választanád? – feléd mutatom a két üveget, közben szemügyre veszlek (nem mintha amúgy ne vettelek volna szemügyre már elégszer) és most is arra a következtetésre jutok, hogy Taylornak az a különleges képessége, hogy extrán dögös barátnőkkel vegye körbe magát. A legnagyobb szomorúságom csupán annyi, hogy tudom, hogy foglalt vagy – itt jogosan feltehetnénk a kérdést, hogy ez engem mikor is érdekelt igazán? Viszont az a helyzet, hogy valószínűleg már most is ott tartunk, hogy ha Taynek választania kellene, hogy kibe eresszen két golyót Hitler, Epstein vagy szerény személyem közül, akkor kétszer belém lőne. Márpedig azért nem ártana, ha legalább két embert jobban utálna, mint engem, ha esetleg ÚGY alakulnának a dolgok.
- Vagy tudod mit? Vigyük el mindkettőt – lépek közelebb hozzád, pontosan annyira közel, hogy azzal már belemásszak a személyes teredbe és ilyen közelről már meg tudom számolni a halvány szeplőket az orrodon, de ehelyett hagyom, hogy a tekintetem egy pillanatra elkalandozzon az ajkaid felé mielőtt még a kezedbe nyomnám a tequilát – Pontosan úgy nézel ki, mint aki arra vár, hogy megmentsék ebből a pocsék buliból. Gyere! – és még mielőtt ellenkezhetnél már össze is fonom az ujjainkat, hogy kivezesselek az unalom házából egy feledhetetlen éjszaka ígéretével.

mad + clara

Mennyire kibaszottul ironikus. Az életed még el sem kezdődött, mikor egy nő hajnalok hajnalán iszonytató hányingerre riad. A wc kagyló felé hajolva szentségel, te pedig csak lebegsz, és még a létezésedről sem tudsz. Fogalmad sincs, hogy mire vállalkoztál, csak tetted a beléd kódolt kötelességet. Nem tudod, hogy az a nő, akinek rózsaszín belsejében pihensz még hangosabban és idegesebben küldi az Urat a búsba, és közben olyan sebesen kutakodik a mosdó alatti szekrényben, mintha legalábbis az élete múlna rajta, hogy megtalálja végre azt az átkozott... valamit. Hisz, azt sem tudod, hogy mi az, igaz? Nem látod még, ahogy a tükörben a hasát fixírozza, és már a sírógörcs szélére lökődött. Talán más mindent megadott volna érted. Ez a nő azonban a fürdőszoba padlóján zokog, mert létezel. A férfi pedig? Ezt talán már hallod is, igaz? Talán már dobog a szíved, és ha a nő hallaná a szíve is megszakadna - hiszen már így is megszakad. A férfi pedig csak üvölt - ahogy a tüdejéből telik. Hát, így mesélném el vajon neked, hogy mi is történik? Megbotránkoztatnálak az igazsággal, te apró hiba? A gondolatok és érzések úgy érzem versenyt futnak bennem. Hetek óta érzem, de egyszerűen nem figyeltem - figyelmen kívül hagytam minden jelet, mert a saját nyomorommal voltam elfoglalva. Ha tudtam volna, mekkora is az a nyomor. Fintor úszik az arcomra, és ahogy körbenézek nem is értem, mit keresek itt. Mióta az a két kibaszott csík megjelent előttem úgy érzem csak lebegek - a semmi közepén lebegek, és nem érzek semmit. Nem éreztem Ryan szavainak minden egyes döfését, nem éreztem a szégyent ahogy üvegszilánkként fúródik a talpamba, ahogy elsétáltam tőle, és nem éreztem a hazugság öklét ahogy gyomorszájon vág mikor Taylor szemeibe nézve mosolyogva mondtam, hogy nincs semmi baj. A semmit viszont érzem. Érzem, ahogy lassan megtelik vele a tüdőm, a fejem, az ereimben száguld a vérvörös folyadék helyett. Hát, ezért jöttem de. Nem igaz? Érezni valamit. Valakit. Akárkit. Akárkit, aki egy pillanat erejéig úgy tesz, mintha törődne velem, akkor is ha, dolga végeztével még üresebben hagy ott, ahogyan itt megtalált.
Nem vesződöm a szavakkal, csak felemelkedem a matracról - egy pillanatba telik, hogy a testemben lévő minden csepp alkohol a fejembe szálljon. Fogalmam sincs hogy jutottam le az emeletről, a lábaim csak visznek, én pedig a testem felett lebegek.
- Maddox - megborzongok. Igen, ezt a bizsergést már határozottan érzem, és maradásra késztet. Az ajtófélfának dőlök, és a pilláim alól figyelek. Azt hiszem talán egy másodpercbe, kevesebbe is telik talán, mire az ajkaim hajlandóak megformálni a szavakat - Ha muszáj választani, akkor a tequilát. Hamarabb megüti a fejem - terveim szerint a tarsolyomban nyugvó legédesebb mosolyt passzírozom a hasonló stílusú hangsúly mellé. A fene se tudja mikor is hallhatott utoljára így beszélni. Talán még sosem, pedig fejben már ezerszer eljátszadoztam a gondolattal. Talán többször is, mint ezer alkalom.
- Ez a beszéd, már azt hittem tényleg képes leszel hátrahagyni valamelyiket. Komolyan csalódtam volna benned - halkan felnevetek, de belém is reked, amint megérzem a bőre melegét - talán két percbe sem telt neki, hogy elérje az ürességet átváltsa a vibrálás, amit az egész lénye okoz. Az aprócska keresztre pillantok a tengerkék, kissé már az alkoholtól, és fene tudja még mi mástól ködös tekintetét rejtő szeme alatt. Erős a késztetés, és talán engednék is neki, felemelném a kezem, hogy az ujjaim gyengéden végig simíthassanak az arcán, de a tequilás üveg a kezembe nyomódik, én pedig erősen szorítom, hogy még véletlenül se szökhessen meg az ujjaim közül - Ha tudnád, ez pontosan mennyire így van. Bár álmomban sem gondoltam volna, hogy pont Te fogsz megmenteni. Bár, azért talán ott mégis... - ostoba? Ostoba vigyor terül el az arcomon a másodperc tört részéig, és elhessegetem a gondolatát annak, hogy Taylor talán a nyakamat is kitekerné, ha látná hogyan nézek rá - Hmm.. és szándékozol megosztani velem az úti célt? Vagy elrabolsz? - szorosan követem minden egyes lépését, a legkisebb ellenállás nélkül. Ha meg sem állunk Vegasig, akkor bébi... Vegasba megyünk - Bár, tudod mit? Rabolj el. Ha erre az éjszakára minden szart ki tudsz törölni a fejemből, jövök neked egyel.

carla + mad

when you're talking in your sleep

Foghatnánk arra, hogy már azért megittam egy jó pár pohárral abból a kevert szarból, amit Eddie csinált majd a sörpongnál is lecsúszott egy-két korty sör, szóval most ezért is lépem át azt a magamnak szabott határt, miszerint Tay barátnőivel nem kezdek ki, mert nem akarom, hogy utána arra kelljen kelnem, hogy bemászott a szobámba és párnát szorít az arcomra – nem mintha ne tudnám egy pillanat alatt lelökni magamról azt az aprócska kis testét, de ha mondjuk totál ki vagyok ütve akkor lehet észre sem veszem, hogy valaki éppen meg akar ölni egy párnával. Bár annak meg egészen csábító a gondolata, hogy felbosszantsam csak úgy.  Ennél pedig már csak egyetlen csábítóbb dolog van: ahogy az ajtófélfának dőlsz és olyan tipikusan Carlásan pislogsz rám – igen, láttam már ezt a pislogást, csak akkor nem rám néztél így, hanem a faszidra. Azt hiszem.

Tehát már felül is írom azon ötletemet, hogy egyedül lépjek le innen, mert abban nincs semmi szórakoztató márpedig az a mosoly, amivel most megajándékozol tele van csupa-csupa szórakoztató dolgok ígéretével – vagy csak én akarom ezeket belelátni, azért ennek is van esélye de legalább nem küldesz el melegebb éghajlatra, szóval ez már azért haladás, nem?

-A világért sem akarok neked csalódást okozni – jegyzem meg tökre komolyan, már amennyire komoly tudok lenni amikor szinte már hozzád préselődik a testem, még szerencse, hogy ott az az üveg tequila kettőnk között, amit most a kezedbe is nyomok – Aucs, szóval szerinted nem vagyok az a megmentő típus? – biggyesztem le az ajkam, pedig valljuk be tényleg nem én szoktam megmenteni az embereket, inkább arra veszem rá őket, hogy olyan dolgokat csináljanak, amiket amúgy maguktól nem vállalnának be. Mondjuk ha azt nézzük ez is egyfajta megmentés, hiszen a komfortzónájukon kívülre lököm őket, ezáltal megmentve őket attól, hogy belehaljanak az unalomba.
- Szóval te velem szoktál álmodni, Miller? – oldalra billentem a fejem, mert azért egy ilyen infóra pont nem számítottam volna, de ez túlságosan fontos téma ahhoz, hogy két mondatban lerendezd szóval még mielőtt válaszolnál már hozzá is érintem a mutatóujjam a szádhoz – Inkább ne. Még ne mondj semmit, legalábbis ne itt  - adok még magamnak pár másodpercnyi szünetet, hogy feldolgozzam a furcsa vigyorod meg ezt az egész furcsa helyzetet, meg persze azt a furcsa bizsergést, ami végigszalad a hátamon annak a gondolatára, hogy veled lépjek le innen.

A következő pillanatban már utat is török a folyosón támaszkodó, táncoló és falnál párzó emberek között egyelőre tényleg céltalanul, mert az eredeti tervem az volt, hogy útba ejtek egy másik bulit, ahol talán majd elfogyasztom a piát, amit elcsórok innen, de most, hogy társultál hozzám már annyira nem is hívogat annyira az a buli. Annál a résznél azért hátra fordulok és rád villantok egy száz wattos mosolyt, amikor inkább az elrablásod mellett döntesz.
- Akkor úgy készülj, hogy az adósom leszel – ezt már akkor mondom, amikor kiérünk a házból és magam mellé húzlak, de még nem engedem el a kezed – Egészen jó vagyok a gondolatok elterelésében – teszem hozzá majd megindulok még mielőtt valaki észrevenné, hogy köszönés nélkül léptünk le és utánunk jönne, hogy marasztaljon.
-Bár azt be kell vallanom, hogy még nem raboltam el senkit, de remélem majd díjazod az igyekezetemet – lassú tempót diktálok közben pedig letekerem a vodkásüveg kupakját, hogy amint biztonságos távolságra értünk a háztól megálljak és koccintásra emeljem az üveget – Az elrablásodra – hozzákoccintom az üvegem száját a tiédhez ( mármint a tequilás üveged szájához természetesen, a te száddal még később foglalkozzunk) és iszok egy kortyot belőle.
- Kezdésnek menjünk arra – mutatok az üveggel valamerre északkeletre vagy fene tudja, azért ilyenkor már nem vagyunk annyira jóban az égtájakkal – Van egy tök régi lepukkant játszótér ahol tök sok izgalmas dolgot csináltam már – meg persze az sem mellékes, hogy öt percre lakom tőle. De ezt még nem kell tudnod - Közben mesélhetsz arról, hogy pontosan hogyan mentettelek meg álmodban.

mad + clara

Mindnyájan ismerjük a girl codex szabályait. Szinte aszerint nevelnek minket, aztán mikor a fejünkbe ötlik, hogy mi is ez, már rég tudjuk, hogy valami sokkal nagyobb, mint mi. Hát ez a girl codex tartott vissza Maddox Sinclair... lényétől. Visszafogott,egy fához kötözött, és azzal fenyegetőzött, hogy menten felhasítja a bőröm, ha megpróbálok kiszabadulni. A fájdalom ígéretével tartott sakkban, ezért inkább csak félrenéztem, ha a szobába lépett, és igyekeztem a valaha volt legnagyobb picsának tűnni a szemében; hogy még véletlenül se próbálkozzon. Csak épp a  girl codex nem fecseg róla, hogy mit kellene tenned, ha az életed összeomlóban van, a buliban kevert pia a fejedet üti, de olyan erősen, mintha kalapács lenne, és ahogy a reggeli helyett fogyasztott alkoholtól a véred szinte már csak a szesz; egyszerűen elveszíted a fejed. Mert az ígért fájdalomnál nagyobb a valós, és valahogy ez  az egész azzal kecsegtet, hogy ha csak egyetlen órára, vagy akár 5 nyamvadt percre is, de egyszer csak el fogod felejteni, kilökődik  a fejedből minden szar, és nem marad semmi. Akkor pedig gondolatok fogják magukat, kikacsáznak a fejedből, és nem törődsz tovább olyan felesleges dolgokkal, hogy "mi a fenét fogok mondani?" ha meglátnak vele. Csak bele mész a játékba.
Hát ezért pislogok most rá így, ezért nem tudom megállni, hogy ne harapjak az alsó ajkamra, mert ha nem tenném meg, talán még egy sóhaj is kicsusszanna közülük, ahogy a tekintetem az alakján fut végig. Talán azért tűnik ilyen édesnek, mert a szemem előtt villog a vörös fény, figyelmeztetve rá, hogy ezzel a tiltott gyümölccsel több helyen is megüthetem a bokám?
- Hát, azt még soha nem hallottam senki szájából, hogy Te mentetted volna meg. De, megadom az esélyt, hogy bebizonyítsd tévedek, és lényegében ez a specialitásod - lazán rándítok egyet a vállamon - Szerencsédre úgysincs hangulatom tovább tettetni, hogy jó a buli - ha lehet már annyira a teste közelébe nyomódok, hogy a tequila üvege fájdalmasan ékelődik a húsomba. De minden mikro érzéknyi fájdalom teljesen megéri abban a pillanatban, ahogy az ajkait biggyeszti, belőlem pedig órák óta az első igazi kuncogó hangot hívja elő vele. Amellett, hogy hirtelen olyan... röhejesen szexis, kisfiús imázst kreál neki, amitől a bulin jelenlévők háromnegyede menten cseppenne el.
Egyszerűen csak hagyom, hogy magával rántson  a bizsergés, az apró áramütés amikor az ujja az ajkaimat, és szinte érzem, hogy a pupilláim a maximumra tágulnak az érintésétől. Kevesebbért is hívtam már mást az ágyamba. Az pedig egyenesen a földbe döngöl, ahogy az ujjaink összefonódnak, miközben gyorsan, és céltudatosan vezet ki a házból. Akárhová. Bárhová. Minden kétséget kizárólag akármeddig mennék vele - de ez a lelkesedés talán a tequilának köszönhető; vagy talán a hormonjaim komplett felfordulásának? Mosolyra mosoly a választ, és talán még a kezét is sikerül megszorítanom, mintha csak egy gyengéd köszönöm lenne az, amit át akarok adni neki. Lényegében pedig az egész  helyzet már - már túl komikussá kezd válni, és egy pillanatra felötlik bennem Taylor, és a folyamatos hadakozásaik, a baszogatások, minden. Minden, amiért egyébként egyszerűen csak be kellene mutatnom az ujjaimra fonódó kéz tulajdonosának, nem pedig mosolyogni rá, és úgy viselkedni, mint minden csaj aki alá akar feküdni.
- Milyen kár, hogy utolsó értesüléseim nincs semmim, ami miatt a hasznodra válnék. Vagy majd 30 év múlva felhívsz, hogy kellene az egyik vesém? - az üveget szorongató kezem épp csak megcirógatja az oldalát, mintha csak azon dolgozna, hogy tompítsa a mondandóm élét.
Tipegek mellette, a sportcipőm orrát figyelem egy percig, míg meg nem állunk, ezzel pedig másra sem késztet, hogy minthogy a mozdulatait figyeljem- akaratlanul is követem, az üvegemről tekeredik a kupak, és magasra emelem, hogy találkozhassanak és csókban forrhassanak össze - a csók gondolatára a nyelvem az ajkaimon siklik végig - A megmentőmre - nagyot kortyolok, a kesernyés, perzselő folyadék marja a torkom, de legalább elnyomja a feszültséget.
- Fúj - elsőre csak ennyit vagyok képes kinyögni, és avatatlan fülek hihetnénk most azt, hogy a jó öreg tequilát bírálom - bár rá is illene, olcsó húsnak híg a leve - de ez az aprócska szó, és a grimasz az arcomon a játszóteres mondókának szólt. Ennek ellenére szófogadóan indulok el, és azt hiszem az új, de már megszokott érzés miatt nem tántorodom el tőle, hogy az ujjaink újra játékra kényszerüljenek - Úgy mégis, mit műveltél te ott? Oh, ott fogadtatok örök hűséget egymásnak Jax-el? Ugye, romantikus volt? Gyertyák, meg minden? - rá vigyorgok, és újabbat kortyolok az olcsó löttybe, de egy pillanatra sem állok meg. Pedig ha tehetném a földbe gyökerezne a lábam, az ital pedig biztosan a torkomon akadt volna, ha fél perccel előbb kérdez.
- Hm... fehér lovon voltál, mint a hercegek. Legyőzted a sárkányt, megmentettél a toronyból, aztán éjfélkor undi, zöld lénnyé változtál, és a lefolyóba kellett öntselek. Rémálom volt - meg kell állnom, hogy a kezét el nem engedve, de elé kerülhessek. Lábujjhegyre pipiskedem magam, hogy kényelmesen elérhessem a fülcimpáját - Vaagy.. talán arra gondoltál, hogy illetlen álmaimban egyikében kaptál főszerepet? Hogy esetleg magányos éjszakákon téged képzeltelek magam fölé, és az álom inkább álmodozás volt? - hátrébb húzódom, hogy láthassam az arcát, de még érezzem a bőrömön, ahogy kifújja a forró levegőt - Meghagynám neked a jogot, hogy kiválaszd szerinted melyik az igaz - mellé pördülök, és terveim szerint ráveszem, hogy tovább haladjon velem - Szóval... mi, milyen izgalmas dolgot fogunk csinálni azon a játszótéren, hm?

carla + mad

when you're talking in your sleep

-Lehet csak a rossz emberekkel beszéltél – vonom meg a vállam – Mindenesetre, még ha nem is a specialitásom, azért annyira nem lehet nehéz – na nem mintha amúgy olyan sok köze lesz ennek az egésznek a megmentésedhez, mármint azért valljuk be rólam van szó meg hát … rólad, Carla. Azok alapján, amit eddig láttam Tőled illetve hallottam rólad, Te meg pont nem annak a lánynak tűnsz, akit meg kellene menteni. De most nagyon is élvezem ezt a kis szerepjátékot, ahol te vagy a királylány én meg a hős lovag, aki megment a kastélyból, ahova bezártak.

Azt a részét pedig még jobban élvezem a dolognak, ahogy csökken köztünk a távolság. Valahol a távolban megszólal egy vészharang, hogy talán ezt nem kellene, de úgy döntök, hogy most éppen leszarom, hogy mit kellene meg mit nem. Jelenleg az egyetlen dolog, ami zavar az a tequilás üveg, ami közénk ékelődik. Nem tudom, hogy Te érzed-e azt, amit most én érzek Carla, de nem adok esélyt arra, hogy meggondold magad. Hogy ne hagyd, hogy megmentselek.

Egészen addig megyek, amíg úgy nem gondolom, hogy elegendő távolságba kerültünk a háztól, hogy ide már nem fognak minket követni, hogy nem kell majd magyarázkodnunk arról hova is indultunk meg olyan nagy hévvel kézen fogva.
- Biztos vagyok benne, hogy találunk rá módot, hogy törleszd az adósságod – mosolygok rád – Bár mondjuk a veséd se rossz opció, de hagyjuk meg utolsó opciónak – még ha rákérdeznél se tudnám megmondani, hogy mi is lehetne az a más mód. Lenne rá egy-két ötletem, de azok tökre elvennék a megmentő szerepem hitelességét úgyhogy csak remélem, hogy erre nem fogsz rákérdezni.

Maddox Sinclair, a megmentő. Egy apró mosoly kúszik a szám szélére, ahogy tovább barátkozok a gondolattal, miközben iszok egy kortyot a vodkából, ami lehetne jobb is, de most nem foglalkozok azzal, hogy megjegyzéseket tegyek rá – ha mondjuk Cain lenne itt velem, akkor biztosan panaszkodnék egy sort – inkább csak grimaszolok, ahogy égő érzést hagy maga után a nyelőcsövemen.

-Hé, az egy szent játszótér – igyekszem tök csúnyán nézni rád – Olyasmi, ott lettünk vértesók – vigyorodok el miközben tovább vezetlek az említett szent hely felé – Igazából, ha tudni akarod, annyira nem volt romantikus, de gyertyák azok voltak. Inkább ijesztő volt, de hát pisisek voltunk még – megvonom a vállam és bár biztos vagyok benne, hogy a fúj része nem az ilyen sztorikra vonatkozott, de a többit nem igazán akarom megosztani veled.  Mint ahogy azt sem kellene megosztanom veled, hogy nem tetszik, amikor elengeded a kezem, már éppen majdnem utánad nyúlnék és még rád is szólnék, de aztán hirtelen már ott vagy előttem és tökre lelombozod az érdeklődésem az álmoddal.
- Komolyan? – elhúzom a szám és tettetett bánatomban iszok még egy kortyot a vodkából majd éppen szóvá tenném, hogy ez elég gyér képzelőerőre utal és javasolnék pár módszert arra, hogy kicsit színesebb és izgalmasabb álmaid legyenek – természetesen rólam – csak közben megint túlságosan közel kerülsz hozzám. A leheleted a fülem csiklandozza és érzem, ahogy libabőrös lesz egy pillanatra a karom attól amit mondasz és közben rájövök, hogy az, hogy ilyet reakciót váltasz ki belőlem arra enged következtetni, hogy nem szabad elfogadni random fazonoktól ekit, mert lehet ajzószerrel ütötték fel. Ha meg mégis elfogadtad akkor mondjuk ne igyál rá ennyi vodkát, mert hirtelen nem is tűnik majd rossz ötletnek bepróbálkozni egy olyan nőnél, aki miatt kapásból hárman akarják majd levágni a tökeidet. A másik következtetés pedig az, hogy igazából boszorkány vagy Carla, mert ezt én szoktam csinálni a lányokkal, nem pedig fordítva. De azt hiszem ennek is a tudatmódosítószerekhez van köze. Hosszan fújom ki a levegőt, amit észre se vettem, hogy eddig bent tartottam míg a fülembe suttogtál.
- Remélem, hogy az utóbbi – a hangom egy árnyalattal rekedtesebb, amit akár betudhatnánk a cigarettának is – Bár biztos emlékezetes lennék undi zöld lényként is – elkapom egy hajtincsed és szórakozottan csavarom az ujjam köré – De azt hiszem kellemesebb élményt nyújtanék ebben az alakomban egy magányos éjszakán – elengedem a szőke tincset és egy pillanatra megint az ajkaidra esik a tekintetem mielőtt a szemeidet keresném – Feletted.

Az az egy szerencséd, hogy közben ellibbensz előlem és lesz két másodpercem fellélegezni, hogy utána tovább indulhassunk. Szigorúan egy újabb korty vodka után – igen, amit korábban elmélkedtem a vodkáról és az ekiről, el lehet felejteni.

- Hát, vértesók már nem lehetünk, sajnálom – sóhajtok fel ahogy előre engedlek a kis kerítés kapujánál, ami körbeveszi a játszóteret – A csúszdát nem ajánlom, mert már nem hiszem, hogy elférnénk benne. A kis ház életveszélyes, a vad hintázástól valószínűleg behánynék, szóval lightos hintázás? – és már magam után is húzlak a hinta felé – Ezen a hintán kaptam az első csókot az általános iskolás nagy szerelmemtől – ez mondjuk kamu, mert nem volt a nagy szerelmem a lány, inkább csak azt akartam, hogy az igazi nagy szerelmem féltékeny legyen, de erről inkább ne is beszéljünk – Szóval – még mielőtt azt hinnéd, hogy olyan gyorsan a hintához érhetsz, megállítalak és magam felé fordítalak – Elengedem a tartozásod egy részét, ha emlékezetesebbé teszed ezt a hintázást, mint amilyen az első általános iskolás csókom volt – hozzákoccintom az üvegem a tiédhez és nagyon gonoszan vigyorgok le rád, azt nem kell tudnod, hogy nem lesz annyira nehéz dolgod, elvégre szinte minden első csók borzalmas – Mit szólsz? – várakozón fürkészem az arcod egészen addig amíg hirtelen meg nem jelenik egy esőcsepp a bőrödön, aztán még egy, meg még egy.